Nehezen szokom Varga Zsuzsa új, Barkácsklub lányoknak című lemezét. Két éve várok rá, s a tavalyi Sziget-koncert óta meg voltam győződve róla, hogy csajos, de igazán zúzós drum 'n bass számokkal lesz tele. Mert az a buli eszméletlen volt, csupán két számmal a régi albumról, s egy csomó angol, ismeretlen jósággal. Most pedig kijött az album, főleg magyar nyelvű és nem annyira dög dalokkal. Picit többet vártam. Lehet, hogy Varga Zsuzsa is olyan lesz, hogy otthon csak ritkán hallgatom, de a koncertjeiért a világ végére is...? (Aug. 9. Sziget)
Sajnálom ezt azoknál az előadóknál, akiknek tényleg mindenük megvan ahhoz, hogy nem csak jót, hanem annál sokkal többet tegyenek le az asztalra. Zsuzsa esetében is rendelkezésre áll minden, menedzsment, torok (én még egy hamis hangot nem hallottam tőle soha), dinamizmus, ízlés, a külsőségek, és ráadásul tátong az űr a magyar zenepiacon, amit vele lehetne tökéletesen bedugaszolni. Élőben ütős. Lemezen kompromisszumos.