A pszichológusom megkért, hogy ne beszélgessek a barátaimmal. Mármint ne arról, amiről szoktunk. (Kapcsolatok, ofkorsz.) Teljesen jogos. Annyira, hogy ide sem írhatom le...
Ennek örömére shopping-olásba fojtottam nem létező bánatom. (Szép mondat ez.) Egy dögös világoszöld Puma táska, egy konszolidáltabb drapp szinténtáska, egy piros öv a Tally Weijlből és egy tündéri fehér-piros Mango-póló a nap mérlege. S tök jó, hogy ha időnként rám jön, Drissel még picsáskodni is lehet.

Róma már smafu, mostanában minden út a Liszt Ferenc térre vezet. Meleg baráttal végiglejteni az asztalok közt kész Szex és New York-feeling. Én meg csak vigyorgok, új még a szitu.
Jelentem, a Miróban isteni az a csíkokra vágott, pirított palacsinta házi baracklekvárral, aminek nem tudom az étlapos nevét.