Dokumentálnom kell két dolgot. Először is azt, mennyire büszke vagyok az öcsémre. Egy pár héttel ezelőtti beszélgetésünkkor kibuggyant belőle sok minden. Neki és a barátnőjének egészen hasonló testi tünetei jelentkeztek az otthon fullasztó hangulatától (ez a legfinomabb, ahogy azt  a légkört említeni tudom), mint nekem annak idején. Amikor megtudtam, elkezdtem nagyon aggódni érte. Öcsém mindig is arról volt ismert a családban, hogy fát lehetett vágni a hátán. Míg én harcoltam anyu ellen, ő csak végigsétált a tört úton. Végül elmentem otthonról, s ő csak abban vette át a harcot, amiben nagyon szükségesnek érezte. Egyébként inkább vállat vonogatott és bemenekült a problémák elől a szobájába. Nehezen hittem el, hogy őt nem viseli meg mindaz, ami a családunkban zajlik, de nem vettem észre rajta intő jeleket. Ha rákérdeztem, megnyugtatott, hogy semmi baja. Ezért lepett meg a pár hete kitörő panaszáradata, s annyira elkezdtem aggódni, hogy utána rögtön megint azon törtem a fejem, hogyan kellene nekem megoldanom a problémáikat. Nekem. Pedig tisztában vagyok vele, nem szabad így gondolkodnom.
Most viszont kicsit megnyugodtam, hogy ha nem is a legfontosabb területen, de ügyesen kézbevette az életét. Nem ismertem erről az oldaláról. Azt hittem, azon a munkahelyen fog megőszülni, ahol már 10 éve, az iskola befejezése óta dolgozik. Erre most határozott döntést hozott, ott hagy csapot-papot, s egy kicsit másba kezd. Támogatást vagy tanácsot sem kért senkitől, csak közölte a tényt. Nem én voltam az egyetlen, akinek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Annyira nem vall ez rá... de tetszik az új imidzse.
Másodszor dokumentálnom kell, hogy az egyik barátnőmet zaklatja az exe, a közelmúltban majdnem összeverte éjjel egy csendes budai utcán, ahol senki nem jár olyankor. Fura módon épp most jött arra egy külföldi férfi, aki azonnal a lány segítségére sietett. Sajnos az ügy ezzel nem ért véget. Gyakran felbukkan a srác váratlanul, félbeszakítja a barátnőm egy találkozóját vagy megvárja a munkahelye előtt, de olyan is volt, hogy éjjel kővel dobálta az ablakát, egészen addig, amíg nem csalta ki az utcára.