Április negyedikéről mindig ugyanaz jut eszembe. 18 éves, társadalmonkívüli, antiszoc kiccsaj voltam, 1995-öt írtunk. Hajnalban újságot hordtam bruttó 21 ezerért, egy bazi nehéz Camping típusú kerékpárral. Elől kosárban sok-sok újság, hátul kosárban sok-sok újság. Hordtam…

El is felejtettem mondani, hogy az a bizonyos remény, ami állítólag utoljára, na az egy picit meghalt a hétvégén. Amúgy meg egy libikókával járok élek.

Esküszöm, nincs évforduló-fétisem, de csendben megjegyzem, ma vagyok 5 éve a cégnél, s ezen a téren egyáltalán nem frusztrál az idő múlása. Azt szeretem itt, hogy folyamatosan változásban élünk. S azt utálom itt, hogy folyamatosan változásban élünk.