Csodálatos nap volt a mai.
1. Ebéd után mélyen a kollegáim szemébe néztem, és elnézést kértem, amiért úgy ettem, mintha homokoznék.
2. Veszettül túlóráztam, miközben a többiek koktélpartira mentek. Mazochista vagyok? Nem, csak szerettem volna szabadságra menni. Csak részben sikerült, de második nekifutásra jobb lesz. Ebben az évben eddig minden nap túlóráztam.
3. A túlmunka nagyjából 4. órájában sírtam egyet a főnökömnek. Másfél órát ácsorgott mellettem a konyhában, télikabátban. Aztán nem jutottunk semmire.
4. Csúnyákat is mondtam. Nem káromkodásokat, csak nagyon őszintéket.
5. Álommunkát a-ka-rok! Most azonnal! Ki szeretnék teljesedni. Kifejezni magam. Értelmet nyerni nyolcórailag. Nem szeretnék kilépni, és ők sem szeretnék, ha elmennék. De azért fél szemem a lehetőségeken. Úgy sincs olyan... Tisztában vagyok vele, mi lenne jó. De attól felkopik az állam.
6. Kétszer is megnéztem, és szerintem rúzsfoltos a vécédeszka.