Mindig ámultam rajtuk. Azokon is, akik "csak" fel-le rohangáló, a felnőttek orra alá borsot törő rosszcsontot alakítanak, de még inkább azokon, akik mélyebbre hatoló drámai szerepeket is kapnak. Szinte felfoghatatlan, hogyan tud egy 6-8 éves kissrác olyan érzelmeket hitelesen eljátszani, amelyek létezéséről még nem is tud. Ha találkozott is hasonlóval, nem értheti azt még pszichológiai mélységekben.
Mennyire nehéz lehet a rendezőnek, a színésztársaknak, s leginkább a gyereknek. Nem beszélve a munkafegyelemről, hetekig, hónapokig tartó 12-14 órás forgatásokon való egyenletes teljesítésről. Ugyanazt a figurát ugyanolyan jól hozni.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy nemrég láttam A csend fogságában című filmet, amelyben egy kisfiú autistát játszik. Szerepe szerint szexuális erőszak áldozata, szüleivel nagy problémák vannak, majd gyilkosságokat lát, nővérével szolidáris, de közben mély fájdalommal átélt igazságérzete van. Ezek egy korabelinek szerintem még átélhetetlen dolgok, s ráadásul a történteket betegsége miatt nem is a hagyományos módon dolgozza fel. Az autista kisfiút alakító Ben Faulkner mindössze egyetlen filmben játszik, fotót alig lehet fellelni róla a világhálón, filmje trailerében nem is említik meg a szereplők közt. Érthetetlennek tűnik ez mindazok után, milyen átéléssel alakítja szerepét. Persze lehet, hogy szülei még csírájában elfojtották a sztárolását.
Sorban jutnak eszembe a gyerekszínészek, akik előtt még le a kalappal:

- Macaulay Culkin, akit a Reszkessetek betörők, a Belevaló papapótló, a My Girl és hasonló vígjátékok után komolyabb szerepekben is láthattunk. A Jófiú c. filmben az akkor még szintén gyerek Elijah Wood játszótársa, aki meglehetősen gonosz, agresszív, ráadásul ravasz és manipulatív. Michael Jackson sikerei csúcsán legjobb barátjának tartotta. Macaulay felnőttként nem nagyon találja a helyét, korán nősült, elvált, drogproblémáitól volt hangos a sajtó, s bár minden évben kap egy-egy szerepet, messze nem olyan sikeres,

- Anna Paquin első filmjéért, a Zongoraleckéért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is megkapta. 11 éves volt akkor, bár a fotók alapján és a mai hasonló korúakat nézve fiatalabbnak tűnik. Felnőtt, több filmben is láthattuk, pl. az Utolsó éjjelben Edward Norton és Philip Seymour Hoffman társaságában, de véleményem szerint nem alakított akkorát, mint a Zongoraleckében.
- Haley Joel Osment egyik személyes kedvencem.


- River Phoenix Hollywood nagy reménységének számított.

- Ethan Hawke, aki River Phoenix-szel kezdte, 1985-ben, máig nagy kedvencem. Talán ő az egyik legnagyobb túlélő az egykori gyerekszínészek közül. 2002-ben Oscar-nominált volt a Kiképzés című filmjével.
Sokan vannak még, nagyon sokan, Jodie Fostertől Jonathan Brandis-en keresztül Jamie Bell-ig. Mindegyikük egy külön csoda.
Ti kit/mit tennétek hozzá?