Van az úgy, hogy ami először felbosszantja az embert, utána pont megkönnyebbülést hoz? Amikor haragban válsz el valakitől, s fejben játszod tovább a csatákat, gyakran kiosztod őt gondolatban, hogy mekkora egy ...! Fortyogsz ezen, ha nem is nap mint nap, de sűrűn, aztán egyszercsak kiderül, hogy már nem is olyan ..., vagy legalábbis megpróbált változni, csak te nem tudtál róla, mivel nem találkoztatok. S másnaptól már nincs min vitázni vele magadban. Egy kis jóindulattal úgy is felfogható, hogy tanult tőled. Valahol elismerte, hogy igazad van. Még akkor is, ha nem elég kitartó, bátor és őszinte ahhoz, hogy megvárja, amíg a gyümölcsét is learathatja, és megint visszafelé lépdel, hogy újra ... legyen. Hm. Nem ragozom tovább.