Kedvenceim azok a nagyon jó elosztásúnak nevezett kéglik, ahol a közlekedő a legnagyobb. Arról nem is beszélve, hogy a felújított és igényesen felújított kifejezésektől már kezdek előítéletes lenni, ugyanis tuti, hogy lesz egy barackszínű korinthoszi oszlop a nappali közepén, gipszstukkóval "díszített" boltív vagy westernkocsmára hajazó lengőajtó a konyhán, és delfines csempe a fürdőszobában, amiktől megszabadulni (tégláig leverni az egészet és aztán rendbehozni) nekünk is plusz kiadás, az eladó viszont azt hiszi, ezek növelik a lakása értékét.
A fürdő és a konyha felújítása nagy dolog, ha nem muszáj, nem vágnánk bele. Azokat szokták bútorral együtt úgy hagyni, ahogy van, úgyhogy jó lenne, ha legalább megközelítenék azt, amiben szívesen élünk.
Jaj, és volt egy házaspár, akik évek óta válófélben vannak, elosztották a lakást: jobbra a feleség része, balra a férjé. Az egyikük felújította, de csak a felét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az előszobában éles vonalat húztak a plafon közepére, onnan jobbra felújított a lakás, balra meg nem.
Vannak alap elképzeléseink. Budai kerületek, nem panel, nem 10 emeletes ház, nem földszinti, nem körfolyosós, nem távfűtés, s nem túl zajos, de közel az élethez. Ettől függetlenül időnként feladjuk némelyik elvünket, amikor meglátunk valami ígéretesnek tűnőt. Mint legutóbb azt a tizedik emeleti panellakást, amelynek csodás kilátása volt két oldalra is, majdnem az egész város belátható az ablakaiból, és a netre feltett képeken olyan szépen volt bútorozva és felújítva, amire a nyálamat szoktam csorgatni a lakberendezési magazinokban. Rohantunk, hogy elsők közt nézhessük meg, s már kezdtem ráhangolni magam a buszvégállomás közelében levő szürke tízemeletes tömbre. Aztán a lakásba érve ért az igazi csalódás, lelakott, igénytelen, összecsapott az egész. Egész más, mint ami a fotók alapján lejött.
Naponta bukkannak elő újabb szempontok, újabb szabályok, újabb fizetnivalók, csak kapkodjuk a fejünket. No, és beúszott a képbe az is, amire felsóhajtottunk: igen, itt szeretnénk lakni. Egy utcára tőlünk, felújított, áron alul meghirdetve, legfelső emeleti, napfényes lakás, kis terasszal. Pont nekünk való kellemes kis otthon. Nem mondom, beleéltük már magunkat, hogy a miénk lesz, mégsem sikerül hozzájutni. A tulaj sosem megy el a megbeszélt találkozókra, odarángat embereket, aztán nem jelenik meg és nem is veszi fel a telefont. Kijózanító szitu, hogy ott a lakás, vágysz rá, talán meg is tudnád fizetni, és valami érthetetlen okból mégsem megy előre az ügy.
Naponta bukkannak elő újabb szempontok, újabb szabályok, újabb fizetnivalók, csak kapkodjuk a fejünket. No, és beúszott a képbe az is, amire felsóhajtottunk: igen, itt szeretnénk lakni. Egy utcára tőlünk, felújított, áron alul meghirdetve, legfelső emeleti, napfényes lakás, kis terasszal. Pont nekünk való kellemes kis otthon. Nem mondom, beleéltük már magunkat, hogy a miénk lesz, mégsem sikerül hozzájutni. A tulaj sosem megy el a megbeszélt találkozókra, odarángat embereket, aztán nem jelenik meg és nem is veszi fel a telefont. Kijózanító szitu, hogy ott a lakás, vágysz rá, talán meg is tudnád fizetni, és valami érthetetlen okból mégsem megy előre az ügy.
