Sajnálom, hogy nem tudok napi szinten blogolni mostanában, ennek a kimerültség és az időhiány az oka, de már rajta vagyok az ügyön...
Csupa jót fogok most írni, több dologról, de azért egy bejegyzésbe sűrítem, nehogy már sok legyen a jóból. Kifejtősre nincs idő, lássuk csak szép sorban az elmúlt egy-két hét eseményeit és benyomásait, darálom: jé, az InterSpar dolgozói kedvesek, a Bombay Express az Andrássy úton egy felettébb szimpatikus indiai gyorskajálda, a Gerard's a Móriczon szintén elnyerte tetszésemet, de nem indiai és nem gyors, sokkal inkább egy kávézó, ahol meleg kaját is lehet kapni. Kicsiny családunk valamennyi szülinapját összevonva "ünnepléssel" töltöttük a múlt szombatot, s csodák csodájára a sok órás együttlét teljesen feszültségmentesen telt. Anyukámmal újabban lehet beszélni, sőt, eredményre jutni is. Se előtte, se közbe, se utána nincs feszkó. Azért szebb az élet így, mitagadás. Dris szülei is tündérek, elvittek ebédelni szintén szülinapból kifolyólag, aztán tortát csináltak, s hetek óta lakást néznek nekünk, osztanak, szoroznak, kivonnak, és egy újkeletű ígéret szerint  hozzá is adnak majd. Sőt, minket is egymáshoz akarnak adni. Táskagyűjteményem bővítése ideiglenesen felfüggesztve, lett viszont új cipőm, magassarkú, de kényelmes, szerintem szép, feltűnően jó minőségű. Szeretném imádni, de még meg kellene tanulnom járni benne, azt hiszem. Nem ma történt, de az a megtiszteltetés ért, hogy egy igazi példaképemmel löncsölhettem, aki ugyan szétcincálja a cikkemet, de megnyugtatott, ha rossz lenne, el sem jött volna a találkára. Örültem, mert nem mindennapos, hogy egy ilyen embertől kapok építő kritikát. Amikor egyenesen arra bátorított, legyek szubjektívebb és irónikusabb, mosolyogtam veszettül. Ilyet is ritkán mond valaki, hogy nem vagyok elég kritikus. Meg sem mertem említeni a blogban mindezt, nehogy pofára essek, amikor majd visszalép az együttműködésből. De tudom én tartani a szám? Nem. Ilyen esetben legalábbis. Két nagy szatyornyi ruhát selejteztünk ki, hogy a szegényeknek adjuk. Tudom, hogy "van azoknak elég bajuk, nemhogy még a tavalyi divatban járjanak", de azért nagy a szívünk (meg a szánk), úgyhogy keressük, hova lenne a legjobb leadni. Végre találtunk egy olyan lakást, ami nem gáz, legalábbi szerintem kimondottan kellemes lehetne, ennek ellenére nem fogjuk megvenni. Mindenesetre visszaadta a hitemet, hogy talán még nem rohad az egész város a falak mögött. Találkoztam Kockással, a fiát, a férjét és a lakását is megmutatta, no meg azt, hol lakik Hajós András. Aztán elrobogtam Willy Wonka birodalmába, édességet tolni az arcomba, de ez már egy másik bejegyzés témája. Coming soon...