Piszkosul tudnám értékelni, ha gyakrabban lenne ilyen csend és nyugalom, mint ma. Jó, nem kell mindig, de havonta egy pénteket elviselnék. Hárman vagyunk 12 telefonra, 12 munkakörre, de akkor is. Konyhában táncikálós, folyosón zeneüvöltetős, napsütéses, Sean Penn-klónnal beszélgetős nap ez a mai.
A másik fele, hogy pl. ezért szeretek a nyüzsiben lakni, mert nem érzem, hogy a BKV sztrájkja picit is megbénítana, nem kényszerülök kompromisszumokra. Bár az sem lenne tragédia.