Nem is tudom, mióta tart már ez. Csak aludni látom, vagy félig aludni, abban az állapotban, amikor a fáradtságtól elkezd egy mondatot, de a felénél elfelejti, mit is szeretett volna mondani. Én dettó.
Ma meg nem mentem haza a munka és a doki közt, merthogy úgysem lesz otthon. Ő meg hazament két program között, merthogy biztos otthon leszek egyedül. Végre találkozhattunk volna, de nem. Mert mind a ketten azt hittük, hogy.
Lehet, meg sem ismernénk már egymást világosban.