Valahol nagyon mélyen lehetett elnyomva bennem az egyedi vagy majdnem egyedi, kézműves kütyükben való gyönyörködés élvezete, s mostanában próbál erőteljesen felszínre törni. Egyelőre nem adom meg magam és nem költök pénzt semmi ilyesmire, de nem biztos, hogy sokáig tudom fegyelmezni magam.
Komplett tour-ra indultam, kezdve a Művész mozi gyöngyboltjában - ahol mindig hosszan elbámészkodom, fantáziálok, aztán üres kézzel távozom -, átutazva az első Kortárs Karácsony Művészeti Vásárra a Városháza Parkba.
Vannak már a szememnek jól ismert darabok, mint pl. a Buborék vagy a Balkan Tango kínálata, és mindig csatlakozik hozzá valami új is, amit csak nézek és nézek... A legújabb kedvencem az Öltöző táskakollekciója. Tuti, hogy nem veszek mostanában ilyet 15-20 ezerért, de akkor is wow. Amivel viszont még akár kacérkodnék is, az a köldökzsinóros-anyaméhes-magzatos póló, fogalmam sincs, melyik tervezőtől vagy cégtől.
Bár nem vitás, hogy a rengeteg giccses karácsonyi gagyiság mellett nagy szükség van erre a kirakodóvásárra, mint ahogy év közben is a Wamp-ra, mégis furcsa érzésem van ezekkel a cuccokkal, főleg a ruhákkal kapcsolatban. Sok ötletes van köztük, amiket legszívesebben megvennék, de mégis olyan szedett-vedettnek és gyenge minőségűnek tűnnek. Ahhoz meg elég sokba kerülnek, hogy pár hónap után tönkremenjenek.
Van valakinek tapasztalata velük? Nem megy szét pár mosás után? És egyáltalán, miért ingadozom a sterilebb, letisztultabb, és az időnként rongyoknak, "szemétnek" látszó, újrahasznosított vagy új darabok között? Legyen az ruha, kiegészítő vagy dísztárgy. Időnként csodálom azokat, akik egész ruhatárukat ezekből a boltokból állítják össze és kreatívan párosítják a tacskós táskát a legós fülbevalóval, máskor meg úgy érzem, bohócot csinálnék magamból, ha így járnék. Az is lehet, hogy csak a környezetem nem ilyen, és hiányzik egy apró bátorítás. Ráadásul senki nem mondta, hogy nem keverhető a két stílus. Mondjuk a Zara a Látomással... Hm.

Ja, és 5. évébe lépett a blog.