Kivégeztem.
Előre leszögezem, és kísérje végig ez az egész bejegyzést: nagyra becsülöm Friderikusz Sándort, egy rendkívüli tehetséges, különleges, tiszteletre méltó embernek tartom - és természetesen vérprofi tévésnek -, függetlenül attól, hogy éppen mivel foglalkozik, és egyetértek-e azzal, amit mond vagy tesz.
Most pl. azzal, hogy megírta ezt a könyvet. Persze, tudom, hivatalosan nem ő írta, hanem egykori kolleganője, Mihancsik Zsófia, de ez puszta formalitásnak tűnik. Azon semmit sem változtat, hogy nagyrészt Friderikusz beszél benne, persze arról és úgy, amiről és ahogyan ő akar. Nincs ezzel baj, hiszen az ő könyve, de talán hitelesebb lenne, ha kerültek volna bele "bekérdezések" is, nem csak csupa simogató közbevetés.
Az első 100 oldal annyira tetszett, hogy mindenkinek ajánlgattam, olvassa el ő is. A közepén előfordult, hogy untam vagy éppen felbosszantott. A végére pedig visszakanyarodott egy kicsit szerethetőbbe.
A fő bajom vele az, hogy nem is igazán róla szól, sokkal inkább mindenki másról, Fábry-tól Vitray-n át Fenyő Jánosig, Orbán Viktortól Bochkor Gáboron át Pálffy-ig. Épp azt teszi velük, amit nekik többször is felró: úgy állít róluk nem éppen hízelgő dolgokat, hogy közben a másik félnek nincs lehetősége reagálni. Előfordul, hogy a diszkréció határát súrolja. Ráadásul valamennyi sztori tanulsága az, hogy mindenki más milyen gyáva, ostoba, pitiáner, rosszindulatú vagy hazug, Fridi pedig mindenben az ellentétük. Pedig egyébként a tévében nem szokott zavarni a (mások által nagyképűségnek titulált) nagy magabiztossága, határozottsága. Elég lenne csak egy csipet öniróna, egy icipici önkritika, épp csak pár apró sztori a saját elkövetett hibáiról, de ezek valahogy elmaradnak. Emlékszem még óriásfotelbe ültetett, és ezáltal nevetségessé tett Vitray-ra, Anthony Delonra célzó "ezt inkább ne fordítsátok le neki" kezdetű pikírt megjegyzésre, Fenyő Miklós ráncainak kinagyítására, pedig én csak egy "mezei" néző vagyok.
A másik, amit viszont hiányoltam a könyvből, a beharangozott, nagy őszinteség. Oké, az is annak tudható be (sőt), ha valaki nyíltan leírja Orbán Viktor gyenge személyiségéről alkotott véleményét, de jó lett volna, ha a saját magánszférájából is többet megmutat, ha már őszinteségről beszél. (És még csak nem is arra gondolok, amire mindenki.)
Összességében azt mondom, ez egy érdekes és olvasmányos könyv, én személy szerint sok gondolkodnivalót kaptam tőle, megismertem egy nem hétköznapi szemléletmódot, s azóta jobban megértem Friderikuszt, de az igazat megvallva, tőle tökéletesebbre számítottam.

Ui: Már megvettem a következő könyvet. Mondom, hogy ez az év olvasós lesz.