Napközben többször eszembe jutott, hogy tavaly ezen a napon költöztünk be a lakásba, és hogy kellene ebből az alkalomból blogolni egyet. De milyen már csak úgy beírni puszta tényként, hogy 1 év, és hogy szeretek itt lakni... A "sors" persze megoldotta a post-ot. Ahogy itt ültem a nappaliban a monitor előtt, Dris meg épp ellazult a tévé előtt és belefeledkezett volna (!) a Harry Potterbe, a hálóból egyszer csak fura hang tört fel. Kb. olyan, mintha 1.000.000 puzzle-darabka zúdulna ki a szekrényből. Sietünk oda, mi lehet ez? Látjuk, ahogy a gardróbszekrény üveg tolóajtaja apró darabokra törik. Minden csupa szilánk. A polcokon levő ruhák, táskák, cipők. Tele az ágy fele (az én oldalamon, még jó, hogy nem éjszaka volt), az ágy alatt a padló, minden. Elő a seprű, lapát, porszívó, meg a felmosóvödör. Lapátoltuk bele a törött üvegeket. Két órába telt, mire végeztünk.
Ez itt az új gardróbszekrényünk ajtaja
Klassz. Épp szerettünk volna egy pihenős estét, erre ez van. Pár napja a karnis egyik fele engedte el a falat, néhány hete meg ugye a mosogatógép dobta be a törölközőt... Negatív hullámba kerültünk, úgy érzem.
Ennyit az évfordulóról és a szeretett, nyugodt, pihepuha otthonról.
