Újra írok. Na nem, nem a blogba, bár nagyon szeretnék, de általában nem marad rá időm. Szóval újra írok, és ihletgazdag időszakot élek. Ez pedig azzal jár, hogy délig hálóingben ülök a gép előtt, utána kapkodva mosakodás, átöltözés, és írás megint. És amikor azt hiszem, már két órája ez van, kiderül, hogy eltelt a nap. Ha vendégségbe megyünk, dobolok a térdemen, mennék már haza, hogy írhassak. BKV-zni ilyenkor kín, órák mennek el az életemből úgy, hogy nem írok. Evés, takarítás, telefonbeszélgetés a rokonokkal, hajmosás, de még az alvás is másodlagos, és felesleges időpocsékolás ilyenkor.
Azt hiszem, ezt hívják grafomániának. Élvezem, adrenalin, boldogság, de lelkiismeretfurdalás is, mert mégiscsak napokig egy helyben ülök.