Céges buli volt megint, évindító, amit kivételesen vártam, mert sejtettem, hogy izgalmas lesz. Aztán az esti események váratlanul tragikomikusra sikeredtek.

Hetek óta vártam, hogy beszélgethetek valakivel itt egy nagyot, biztos egymás mellé vet majd minket a tömeg, no meg a svédasztal. Így is történt, uszkve másfél óra alatt letudtuk a kötelező koccintásokat és mosolygásokat, majd páran félrevonultunk egy félhomályos, üvöltő zenés, hosszú asztalos helyiségbe. Úgy alakítottuk, hogy mindenki ott legyen, akinek ott kell lennie, de senki, akinek nem. Beszélgettünk, nevettünk, de mindig, amikor létrejött volna az a dumálás, amire vártam, közbejött valami vagy valaki. Egy pár óra múlva már értetlenül néztünk egymásra, hogy mehetett így félre az este, de közben kialakult egy kis házibuli feeling, amolyan parti a partiban. Még táncoltam is, magamhoz képest sokat, dumáltam is magamhoz képest sokat, de az este egyre szürreálisabbá vált. A vége az lett, hogy ottragadtam ötödmagammal (ami tőlem enyhén szólva szokatlan), miközben a kollegák nagy része már rég otthon nézte a híradót vagy a mittudoménmit, és bár nem volt jó, mindig úgy tűnt, hogy majd mindjárt, majd mindjárt...
Végül elfáradtam, de rendesen, ráadásul lelépett, aki miatt érdemes volt ott lenni. A következő feleszmélésem, hogy valahol a Bem rakparton, elakadásjelzővel megállunk a szélső sávban, és négyünk közül az egyik az ölébe hány, a másik még ki tud guggolni a járdaszegélyre, és ott dobja ki a taccsot. Közben zokog vagy röhög, nehéz eldönteni. Az autó tulajdonosa meg rohangál egyiktől a másikig, közben néha odaszól, hogy de jó, hogy legalább én nem vagyok részeg. Mindketten tudjuk, senkinek nem fogjuk elmesélni, de magunk közt évekig emlegetjük majd a ma este abszurd eseményeit, és ez a felismerés kicsit közelebb is hoz minket egymáshoz. "Gondoltad volna egy héttel ezelőtt, hogy a barátaid az én szatyromba fognak hányni a Margit híd lábánál?" "Neeeem." Kuncogunk, s amíg ők még ott elrókáznak, én bevágódom egy taxiba és irány haza.

Hazafelé azon gondolkodom, hogy ez egy látszólag elvesztegetett, totálisan félresikerült este volt, de kihagyhatatlan, mert nagy és fontos felismerésekkel szolgált. Mondhatnám úgy is, felkerült a szemüveg az orromra, és amit láttam, nem tetszett.