Nem is meséltem még, mivel töltöttem a fergeteges Szilveszter éjszakámat. Hogy otthon, az alap, de mivel Dris gyakorlatilag végigaludta a koraestétől éjfélig tartó időszakot, ráadásul az ölemben, igyekeztem nagyon halkan kapcsolgatni a tévécsatornák között. Éjfél előtt tizenkét perccel azért kinyitotta a fél szemét és megkérdezte, iszunk-e pezsgőt, úgyhogy megvolt a dugópukkanás, koccintás, csók, Himnusz... de a tévében nem a hagyomány szerinti beszéd következett a köztársasági elnök előadásában, hanem a Jack Jack című film. Épp előző nap hallottam a rádióban, hogy a 2009-es magyar gyártású mozifilm-bevételek listájának végén kullog ez az addig számomra ismeretlen "mű". A Jack Jack zenekarról egy keveset már tudtam, de a filmről tényleg december 30-án hallottam először, akkor sem sokat. A lényeg, hogy ottragadtunk a tévé előtt. És jó volt! Érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató, bár el nem tudom képzelni, hogy miből gondolták, hogy az emberek ezt moziban meg fogják nézni.

Ha esetleg valaki még nálam is tájékozatlanabb lenne, és azt sem tudná, mi a Jack Jack, akkor dióhéjban: Mester Tamás, Papp Szabolcs (Supernem), Tóth Tibi (Hooligans) és Ganxsta Zolee (Kartel) létrehozott egy fellengzősen super group-nak titulált zenekart. Igaz, ami igaz, jó zenészek. Beköltöztek 7 hétre egy házba valami vízparton, állati hangulatos helyen, és miközben éltek (értsd: buliztak, ettek, ittak, dumáltak, poénkodtak), összerántottak egy rocklemezt. Nem is akármilyet. Mondom ezt a filmben és a youtube-on hallott számok alapján, mert szerintem nagyon jó. (Igen, a zenei ízlésem igen színes, és ez is simán belefér.)

Ha már összeköltöztek, vittek magukkal jó pár embert, hangmérnököt, operatőrt, videoklip-rendezőt, 2 kutyát, és egy pszichiátert.
A zenekar tagjai, miközben a dalokon dolgoznak, az élet nagy kérdéseiről beszélgetnek, vagy épp egy bulival mutatnak ízelítőt a rock and roll életmódból, de mint kiderül, ez is mást és mást jelent mindannyiuknak. A pszichiáternek pedig annyi a szerepe, hogy meghallgatja, ahogy a munka szünetében Mesterék önmagukról (pályájukról, szüleikről, terveikről, magánéletükről vagy hiányaikról) vallanak.
Ezt az egészet - amiről előre nem is tudták, mi lesz - filmre vették. Lehetne ez valamiféle reality show is, de nem az, annyiban viszont hasonlít, hogy időnként váratlan események színesítik az eleve sem unalmas banda munkáját. Nem lövöm le a "poénokat", érdemes inkább egy fáradt estén leülni és megnézni.
Szerintem érdekes film, szórakoztató. Ja, hogy egy pia reklámja? Na puff, annak is profi.