A múlt év végi kiegyensúlyozottság-érzet és a jól induló újév után engem is elértek a felhők, borzalmas egy időszakot élek. Kimerültséget, a munkahelyemen fásultságot, kiégést érzek. Még így is igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, de engem nem lehet diktatórikus eszközökkel, fenyegetőzve, hisztérikusan motiválni, a tiszteletet és a lelkesedést kierőszakolni. Külön aggasztó, hogy nincs kire számítani, kihez fordulni.
Csak várjuk, ki fog megbetegedni, kinél fog leghamarabb elszakadni a húr. Az utolsó hét már nagyon megviselt, bár igyekszem nem a szívemre venni. Néha elkeserítőnek, máskor nevetségesnek tartom a helyzetet, de akkor is benne kell élnem, amíg nem jövök rá, milyen más lehetőségem van.

Engem most ez visel meg legjobban, hogy mennyi  mindent meg tud tenni valaki másokkal, ha hatalma és óriási önbizalma van. , mégha nincs is igaza, +  tök rosszul kommunikál.

Na, hát engem is elértek a felhők, borzalmas egy időszakot élek, kimerültséggel, a munkahelyemen kiégést érzek, a kisebbik főnököm teljesen kikel magából mostanában, fenyegetőzik, diktatórikus eszközökkel próbál magának tekintélyt kierőszakolni, ami borzasztó hangulatot kelt bennünk. Sajnos nincs kihez fordulni, és csak várjuk, ki fog megbetegedni, kinél fog leghamarabb elszakadni a cérna. Az utolsó hét már nagyon megviselt, bár nem vesezm annyira a szívemre, inkább nevetségesnek tartom a helyzetet, de akkor is benne kell élnem, amíg nem jön valami megoldási lehetőség. Sokat agyalok rajta, mit kellene lépni. Nem csak engem érint ez a dolog, szerencsére 3-4 kolleganőmmel hasonló cipőben járok, úgyhogy legalább mi össze tudunk tartani és ez ad egy kis erőt. Engem most ez visel meg, hogy mi mindent meg tud tenni egy ember, ha hatalma és önbizalma van, mégha nincs is igaza, +  tök rosszul kommunikál.
Valósznínűleg engem is megviselnének ezek a sztorik, amiket te hallasz. Szerintem ez normális is, de mivel egy pár évvel idősebb vagyok nálad, már érzem, hogy kifejlődött valamiféle védelmem is ezekre az esetekre. Szerintem én 25 évesen simán sírógörcsöt kaptam egy tisztességtelenség vagy egy válóper részletei hallatán, ma már csak szomorú vagyok, hogy milyenek az emberek. Igaz, az nagyon. 
Szerintem egy blog mindig mutat újat a másikról, mert a lelkedbe láthat be az ember. Egy beszélgetés azért más. Tudod, te is mondtad, másmilyennek képzeltél a blogom alapján. Mert az egyik a belső hang, amit a hétköznapokban nem mond ki az ember, a másik meg, ami ebből a belső énből a felszínre jön. Örülök majd, ha elárulod, hol lehet elolvasni, de neked kell tudnod, mikor jön el ennek az ideje. Ha örökre titokban tartod, azt is megérteném.
Csak most kezdem majd el olvasni a könyvedet. Ma elutazunk Pécsre, hogy végre kettesben legyünk és nyugiban, egy hétig pihenünk, és talán lesz időm olvasni is. Még lehetnek nehézségek az úton, mert állítólag extra mennyiségű hó fog ma esni, mi meg a Mecsekbe megyünk, a kocsi még javítás alatt, mert tegnap este elromlott... A havat ott, a fűtött hotelszobából kinézve biztos élvezni fogom, de így, a tökig érő, sózott kásában járni a városban nem nagy élmény. Jah, a vadi új (kb. 3 hetes) kanapén szétnyílt a kárpit a varrásnál. Kezdek kiakadni az Ikeára, sok-sok éve veszünk tőlük mindent, de ebben az évben mintha romlott volna a minőség, és ez aggaszt. Főleg azért, mert a többi, megfizethető bútorbolt kínálata egyáltalán nem a mi ízlésünk, úgyhogy ha ez így lesz az Ikeával rendszeresen, bajban leszünk. Összefoglalva: nem mondanám, hgoy jó passzban vagyunk. Én le is vagyok merülve eléggé, kész szerencse, hgoy Andrisnak van energiája (nem tudom, honnan) tolni a szekeret, és mindent megold. Nagy kincs ő nekem.