Orbán Viktorral álmodtam. Vagyis a családjával, meg az enyémmel. Még együtt laktam a szülőkkel (enyémek?) és a tesómmal, valami kertes házban, anyu ebédet főzött nagy fazékban a konyhában, mi meg ott mászkáltunk körülötte, ahogy az "nooormááális" családéknál lenni szokott. Aztán megjöttek Orbánék, a família nagyja, nem hivatalos látogatásra, de barátinak sem mondanám, mert meglehetősen feszült lett a légkör, amint beléptek. Először is nem köszöntek, nem mutatkoztak be, sőt rám sem hederítettek igazán. Anyut mintha ismerték volna már régről, és úgy tűnt, kötelező, illendőségi vendégségbe jöttek. A gyerekeik törtek-zúztak, pl. egy olvasólámpát zsinóros autónak használva addig húztak a földön, amíg a búrája el nem tört, szóval szörnyen viselkedtek, mégis olyan feszültség vibrált a levegőben, mintha nekik nem tetszene a mi viselkedésünk, ők támasztanának más elvárásokat velünk szemben. Én végül kimentem a kertbe, pont úgy, mint ahogy régen elmenekültem a felnőttek szervezte vendégségekből.