Na végre valaki megírta a lábujjkirakást, mint súlyos esztétikai és stílusterrort. Engem is nagyon zavar, és mint olyan sok másban, ebben sem sokan értenek meg. Kb. senki. A múltkor említettem valakinek (ő hozta szóba, hogy nem papucsban vagy saruban járok), és egy gúnyos félmosoly kíséretében megkérdezte, hogy 'miért, csúnyának tartom a lábfejem'? Nem, nem tartom csúnyának, sőt, de ez még nem ok arra, hogy kipakoljam. Igaz, nekem már a papucskorszak előtt is voltak ilyen "bogaraim", pl. sosem tartottam ízlésesnek a mély dekoltázst, szerintem sokkal szexibb egy nyakig begombolt, de testhezálló felső, vagy akár egy picit áttetsző anyag. Akinek szépek a domborulatai, az úgy is látszik.
Egyetértek a linkelt blogban is "elhangzó" véleménnyel, hogy olyan, mintha valaki pizsamában menne az utcára. Vagy engem arra emlékeztet, amikor "divat" volt susogós joggingban mászkálni. Nem a szemetet levinni, hanem moziba vagy bankba menni. A divatot persze közszokásnak értelmezők szerint, nem pedig a stílusosság jegyében.
A papucs, mint tömeges utcai viselet nekem amúgy is fura, szerintem sosem fogja megszokni a szemem. Eleve a csoszogás, klaffogás nagyon slampos, de amúgy is fura, hogy valaki úgy megy utcára, vagy akár dolgozni is, mint strandra. Mintha csak a pokrócától a lángososig indult volna, csak közben rácsörgött a főnök, hogy be kellene ugrani az irodába. Értem én, hogy meleg van, na de akkor is.
A színesre lakkozott lábköröm meg hab a tortán. Hangsúlyozom: nekem. 

A kép innen származik.

A másik ilyen a balhéhátú póló vagy vállpánt nélküli felső alól kilógó melltartópánt. Eleinte jó nagy igénytelenségnek számított, de úgy tűnik, a legnagyobb divatbakit is megszokja a szem és százezrek kezdik követni.

Ez csak az én véleményem, és törekszem rá, hogy ne bántsak meg senkit meg ne dumáljak bele az öltözködésébe, úgyhogy nem is emlékszem, hogy bármelyik barátomnak is szóba hoztam volna már, akin ilyesmi volt. Most viszont kikívánkozott.