A tetovált lány

Ez a film megosztja a közönséget, úgy látom a cikkekből, blogbejegyzésekből, de engem végig lekötött. Rabul ejtett a világa, hangulata, képes voltam végigizgulni, bár pont a vége az, amit a leggyengébb pontként jelölnék meg. Mielőtt azonban az egyetlen negatívumra térnék... pozitívum van elég.
Amerikai filmeknél gyakran érzem, hogy csak valamiféle belső, kimondatlan szabály kötötte az alkotókat a 2,5-3 órás játékidőhöz, aztán erőlködtek, hogy megtöltsék valamivel. A legtöbb hollywoodi sztorit meg lehetne vágni, fél óra, 40 perc simán mehetne a kukába, kevésbé is unatkoznánk. A tetovált lány (ami európai) viszont simán kitölti a 2,5 órát eseménnyel és izgalommal, egy percre sem ül le a sztori.
Bár lehet, hogy sokakat untat, hogy az igazi történet csak kb. félidőben kezdődik, addig a két főszereplő nem is találkozik, külön-külön látjuk az életük alakulását. Ez egy elnyújtott, alapos karakterbemutatás is lehet, az események végső alakulása szempontjából kevésbé érdekes, de önmagukban mégis izgalmas jelenetekkel.
Ahogy írtam, nekem csak a végével van egy pici gondom. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert szeretem erkölcsileg feketének vagy fehérnek látni a szereplőket, mert úgy válnak szerethetővé vagy ellenséggé, vagy ha szürkék, hát legyen logikailag felépítve, hogy miért köteleződünk el mellettük vagy velük szemben... A tetovált lányban épp ez a gondom. Bemutatnak nekünk egy újságírót, aki az igazság kiderítéséért sokat áldoz, aztán még a sorozatgyilkost is védelmébe veszi a lánnyal szemben, hivatkozva annak nehéz gyerekkorára és az őt ért hatásokra, ami mind szép és jó. De végülis csak adja magát a lány férfigyűlölő bosszújához, és az utolsó jelenetben is úgy tűnik, tetszik neki, hogy a csaj lenyúlja a zsét. Nekem ezt nehéz értenem, de mivel ez egy trilógia, kíváncsian várom, a következő filmben értelmet nyer-e.
A végkifejlettel csak ez az apró problémám van, egyébként az egész nagyon tetszett.
(Pontokkal: 9/10)

Egy komoly ember

Imádom a Coen testvérek filmjeit, úgyhogy nem sokáig vártam, hogy megnézzem az újat is. Több díjra is jelölték, de nem voltam elájulva tőle. A moziban ülve jó párszor felnevettem, lekötött, jópofa volt, de a film után csak üresség maradt, mintha nem is láttam volna semmit.
A sztori egyszerű, egy hétköznapi kisember unalmas életéből indul, de egyre nagyobb lesz a felfordulás körülötte, és végül szegény teljesen belezavarodik. Zsidó közösség tagjaként mindenki jótanácsokkal látja el, küldik rabbiról rabbira, de a segítség, amit remélt, elmarad. A helyzete pedig egyre rosszabb és abszurdabb. 
A film poénjai főleg a zsidó kultúrát karikírozzák, többször is Woody Allen hasonló poénjai jutottak eszembe, de hiába, azokat évtizedekig lehet idézgetni, az Egy komoly emberből meg csak párra emlékszem. Leginkább arra, amelyik az első jelenetben található.
Fogalmam sincs, mi hiányzott belőle a tökélyhez, de egyszer meg lehet nézni, szórakoztató. A legtöbb Coen filmet viszont szerintem meg sem közelíti.
(Pontokkal: 7/10)