Ma búcsút mondtunk egymásnak a pszichológusommal. Nem örökre, csak egy előre meghatározhatatlan időre. Ebből az alkalomból pedig számot vetettünk, összegeztünk, mennyit változtam az évek alatt. Sokat. Pontosabban rengeteget.
Júliusban volt négy éve, hogy először elmentem hozzá. Érdekes, mert akkoriban pánikrohammal fordultam hozzá, ami azóta egyszer sem jelentkezett, viszont sok más téma meg előjött, és mindig volt mivel foglalkoznunk. Őelőtte pedig már egy évig egy másik pszichológushoz is jártam. Összesen öt év... az elején nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ennyiszer menni, ennyit beszélni, ennyit fizetni, de leginkább azt nem, hogy ennyit fogok fejlődni. És még mindig lenne miről beszélnünk.