Nem tudom, hagyjam-e, hogy átmenjen a blog ilyen álláskeresős sztorizásba, meg hogy fair-e kibeszélni az interjúztatókat (persze név és minden más adat nélkül), de néha tényleg érdekes dolgok történnek. A mai eset pl. tipikusan az lehet, amilyenek alapján a HR-esekkel szembeni előítéletek kialakulnak.
Nem hobbim, hogy mindenkit kritizáljak, de szerintem ez a sztori érdemes arra, hogy elmeséljem.
(Hozzáteszem, a délelőtt folyamán jártam egy másik interjún is, ahol épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Egy elsőre nagyon zárkózottnak tűnő pasival kellett beszélgetnem egy állásközvetítő cégnél, és végül 10-15 perc után már felszabadultan kacarásztunk, és teljesen értettük egymás nyelvét és szempontjait.)
Tehát: Felhívott valaki pár napja egy munkaközvetítőtől. Nem én jelentkeztem az állásra, hanem ő keresgélt a neten (ez még fontos lesz a későbbiekben), és rátalált az önéletrajzomra az egyik erre szakosodott oldalon. Épp egy olyan állásra kellene neki megfelelő ember, amilyet én a legutóbbi munkahelyemen is végeztem. Konkrétan betűről betűre azt kellene csinálni, csak egy más termékkel.
Még azt sem lenne túlzás állítani, hogy a közvetítő aprókat visongatott a telefonban, annyira nagyon engem akart és azonnal, mert látja, hogy mennyi mindent csináltam már, milyen színes az érdeklődésem, multifunkciós vagyok meg minden. Kit nem lelkesítenének ezek a szavak?
Nem tudom, hagyjam-e, hogy átmenjen a blog ilyen álláskeresős sztorizásba, meg hogy fair-e kibeszélni az interjúztatókat (persze név és minden más adat nélkül), de néha tényleg érdekes dolgok történnek. A mai eset pl. tipikusan az lehet, amilyenek alapján a HR-esekkel szembeni előítéletek kialakulnak.
Nem hobbim, hogy mindenkit kritizáljak, de szerintem ez a sztori érdemes arra, hogy elmeséljem.
(Hozzáteszem, a délelőtt folyamán jártam egy másik interjún is, ahol épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Egy elsőre nagyon zárkózottnak tűnő pasival kellett beszélgetnem egy állásközvetítő cégnél, és végül 10-15 perc után már felszabadultan kacarásztunk, és teljesen értettük egymás nyelvét és szempontjait.)
Tehát: Felhívott valaki pár napja egy munkaközvetítőtől. Nem én jelentkeztem az állásra, hanem ő keresgélt a neten (ez még fontos lesz a későbbiekben), és rátalált az önéletrajzomra az egyik erre szakosodott oldalon. Épp egy olyan állásra kellene neki megfelelő ember, amilyet én a legutóbbi munkahelyemen is végeztem. Konkrétan betűről betűre azt kellene csinálni, csak egy más termékkel.
Még azt sem lenne túlzás állítani, hogy a közvetítő aprókat visongatott a telefonban, annyira nagyon engem akart és azonnal, mert látja, hogy mennyi mindent csináltam már, milyen színes az érdeklődésem, multifunkciós vagyok meg minden. Kit nem lelkesítenének ezek a szavak?
A megbeszélt időpontban elmentem az irodájába, csinosban, mosolygósan, pontosan érkezve, és nyitottan bármi újra. Akkor ismét elővette az önéletrajzomat, már be volt benne jelölgetve pár dolog, úgyhogy látszott, hogy megismerkedett a szöveggel. (Ezen a ponton elnézést kérek a sorok közt megbúvó cinizmusért, de esküszöm, még egészen visszafogom magam.) Közben elém tett egy formanyomtatványt, amin ugyanazokat az adatokat, amelyek a kezében levő cv-men is rajta vannak, újra be kellett írnom, tollal. Nem csak a nevem, címem, telefonszámom, hanem újra a legutóbbi munkahelyeimet, az iskoláimat stb. Kitöltöttem, bár nem igazán értettem, mi célt szolgál, de felvilágosítottak közben, hogy az önéletrajzzal az állásra, a nyomtatvány kitöltésével az interjúra jelentkezem. Áhá. Biztos van benne ráció, nem vitatkoztam, kitöltöttem szorgalmasan, üresen hagyva azokat a részeket, ami nekem nincs (!). Az interjúztató ezek után kezdte a beszélgetést, mondandóját egy kis politizálással indította, szidta a kormányt, meg mindent. Igyekeztem nem reagálni rá, végül is ez nem az a fórum, maximum néha elmosolyodtam vagy együtt érző arcot vágtam, hogy tudja, még követem. Aztán egész jól elbeszélgettünk úgy egy negyven percet az eddigi feladataimról, eredményeimről, és ismét előkerült, hogy az őáltala kínált állásra a világ még olyan alkalmas embert nem hordott a hátán, mint amilyen én vagyok, egyszerűen teljesen minden klappol, már csak le kell írnia a megbízójának, és tuti, hogy én leszek a befutó, mert a legutóbbi munkahelyemen is micsoda színes munkakörben álltam meg a helyem és micsoda eredményeket tudtam felmutatni. (Itt be kell szúrnom, hogy az önéletrajzomban egyetlen hazug szó sincs, csak olyat írtam le, ami tényleg úgy van illetve volt.)
Már 40 perce nézegette az önéletrajzomat, elölről hátulról, közben szidta a multikat, a kormányt, a kisebb multikat, akik kiszorítják a nagyobb multikat (ezt végképp nem értettem), aztán az egyik legnagyobb és legjobb híradástechnikai céget... majd egyszer csak elkerekedett a szeme, és azt mondta: "Most veszem észre, hogy magának nincs egyetemi diplomája."
"Nincs" - mondtam, mert hát ugye tényleg nincs, sőt, semmilyen diplomám nincs, "csak" emelt szintű OKJ-s végzettségem, bocsánat.
És néz rám, döbbenten. Mintha állítottam volna szóban valami ilyesmit, vagy eddig ott lett volna akár az önéletrajzomban, akár az imént tollal kitöltött formanyomtatványon, csak egy kobold közben ellopta. Csend telepedett ránk, ő meredt a papírokra, én meg rá. "Azt hittem, hogy van egyetemi diplomája. De most jöttem rá, hogy nincs." - mondja újra. Bólogatok, valóban nincs. Olyan fontos ez, ha én vagyok szerinte a legalkalmasabb a feladatra, és már rutinom van pont abban és pont úgy, ahogy az állásra kellene?
Innentől kissé fura irányt vett a beszélgetés. Mintha vádolt volna valamivel, nekem meg mintha védekeznem kellett volna. Eljutottunk odáig is, hogy ha nincs diplomám, mégis hogyan tudtam részt venni arculattervezésben, online marketing kampányok szervezésében, kiemelt ügyfelek kezelésében, stb. Ezen a ponton kezdtem érezni, hogy vallatásba megyünk át, és szükségem lenne egy jó ügyvédre, mert bizony kétségbe vonták az őszinteségemet. Belekezdtem még abba, hogy megpróbáljam megértetni, ugyan tényleg nincs diplomám, de én ezt nem is állítottam magamról, sőt, ő hívott ide, tehát feltételeztem, hogy képben van. Másrészt, hogy az arculattervezéshez és az ügyfelek kedvébe járáshoz nem szükséges egyetem, inkább jó ötletek, lelkesedés, kreativitás, és jól összehangolt csapatmunka. Harmadrészt, ha lenne diplomám, nagy valószínűséggel az is újságíráshoz vagy HR-hez kapcsolódna, nem pedig a marketinghez. Láttam viszont rajta, hogy már bármit mondhatok, ő egy hazug állásszédelgőnek tart, és kész. Aztán a végére mégiscsak visszakanyarodtunk oda (mármint ő mondta), hogy én nagyon alkalmas vagyok a feladatra, és hiába beszél más három nyelven, ha egyszer nekem meg ilyen a személyiségem. És olyan pozitív elemzést fog rólam írni a megbízójának, hogy csak na... de addigra már én voltam az, aki nem hitt neki.
Kíváncsi leszek, mi lesz a végkifejlet, és hallok-e még felőle.
