Ez a film nem semmi. Nehéz rögtön rávágnom, miről szól, mert elég sokrétű, de azt hiszem, leginkább az erőszakról és a bosszúról. Csak éppen másként, mint ahogy azt gondolnánk. Az erőszakról akciófilmek, nagyokat nyögő pankrátorok, vagy karlendítő egyenruhások jutnak eszünkbe elsőként, pedig ez a fogalom ott van a hétköznapjainkban, megbújik a mindennapi problémáink mögött. Ez a dán-svéd alkotás ezt mutatja meg, a filmektől telhető leghitelesebb módon.
Eleinte nem tiszta, miért is fut két szálon a történet, illetve miért látjuk időnként Dániát, máskor Afrikát. Aztán egyszer csak kiderül, mire megy ki a játék.
Két, egészen eltérő kultúrában jelenik meg az erőszak és a bosszú, mint a hétköznapi élet része, és bár csak percek választják el egymástól a két gyökeresen különböző élethelyzetben hozott döntést, ami felett "ítélkezhetünk", mégis mindkettőben meglátjuk magunkat.
Egy törvények nélküli országban, mindennapi harcot vívva az életünkért mást jelenthet a bosszú, mint egy fejlettebb társadalomban. Előbbiben, ha rosszul is hangzik, de bizonyos esetekben helyre rakhatja az értékeket és elindíthatja a viselkedésbeli fejlődés útján a közösséget. Úgy értem, egészséges határokat építhet. Utóbbiban lealacsonyítja, a negatív energiát csak megsokszorozza, és visszafogja a pozitív változást.
Ugye, azt nem kell részleteznem, hogy ellene vagyok a halálbüntetésnek és az önbíráskodásnak, úgyhogy természetesen itt sem állok ki az erőszak igazolása mellett. De a dilemma létezik, az egyik legerősebb jelenete a filmnek épp ezzel foglalkozik.
A főszereplő, Anton annyira jó figura... hibázik ugyan ő is, hiszen ember, de ez is csak javít az "imidzsén". Kb. így képzelek egy felnőtt, érett személyiséget a nyugati világban, aki nem hibátlan, de "tökéletes". Aki látta a filmet, talán érti, hogyan gondolom.
Valahol azt olvastam, hogy ez a film az életről szól, vágatlanul. Így igaz. Egyetlen dolog sántít csak nekem. Szerintem (és itt most vigyázz, spoiler következik), ha egy kisfiúval ilyesmik történnek, mint Christiannal, még Magyarországon is felbukkan a közelében egy pszichológus. Biztos vagyok benne, hogy Dániában ez alap. Ha meg nem, akkor hogy hogy egyik felnőttnek sem jut eszébe elvinni egyhez? Vagy legalább egy kicsit foglalkozni vele?
Az ilyen alkotásokért érdemes - a sok szemét ellenére is - kitartani a filmek nézése mellett. Nem akarok nagyon pátoszos lenni, meg olyan közhellyel zárni, hogy "kötelező darab", de azért ajánlom mindenkinek, erősen.
(9/10. Nagyon erős film, remek felnőtt, még remekebb gyerekszínészekkel.)
