Dris itt aludt. Helyre is állt a lelkem a tudattól, hogy mellettem van. Igen, egy ágyban alszunk ilyenkor, hiszen egy 28 nm-es lakásban, amilyen az én otthonom is, nehéz lenne külön, de esküszöm, semmi nem történik. Egy gyors jó éjt puszi, azt’ annyi.
Na, és mi hiányzik a nőnek a karácsonyi lótás-futás, tülekedés után? Hát persze, a shoppingolás. Nekiindultunk vásárolni. Nadrágot és pulcsit szerettem volna. Aztán 3 db nyári pólóval és egy kardigánnal tértem haza. Azért nem rossz ez Karácsony utáni leárazás idején. ;-) Annak ellenére, hogy mindig sikerül valamit vennem, egyáltalán nem vagyok elégedett a kínálattal. A stílusomat, az ízlésemet a Magyarországon működő ruházati boltok nem tudják kiszolgálni. Ez fellengzősen hangzik, úgyhogy magyarázkodok. Nem arról van szó, hogy milliárdos vagyok, és muszáj a legjobb minőségű ruhákban járnom, nem. Egyedileg varratni nem tudok, nincs rá pénzem. De az átlag magyar ízlés, és árukínálat elég egysíkú, én egyedibb, de ugyanakkor kifinomultabb, letisztultabb darabokat hordanék szívesen. Drisről nem is szólva, aki ugye S-es férfiméret, de még inkább XS-es, ezen kívül mer színesen öltözni, és szereti a karcsúsított ruhákat. Szegény alig kap valahol magára való, jó cuccot.
A délutáni és a kora esti bevásárlás között beültünk egy nagyon kellemes kis helyre a Liszt Ferenc téren, ahol öcsém is csatlakozott hozzánk. Jót ettünk-ittunk (mandulás vaníliaturmix, hmmm), nevetgéltünk, és aztán hármasban folytattuk a vásárlást.