Dris nem aludt itt. Néha “jótékonysági esteket” kell tartania. Amikor a szülei már épp kezdenek pipák lenni az állandó kimaradásért, akkor egyszer csak önként otthon alszik. Ilyenkor megnyugszanak, és megint el tudnak viselni 3-4 napot a fiuk nélkül. Ez tulajdonképpen terápia azoknak a szülőknek, akik nem tudnak és nem is akarnak belenyugodni, hogy gyerekük felnőtt és önálló életet él. Persze nem annyira önállót, hiszen vagy nálam alszik, vagy náluk. De ez részletkérdés.
Reggel jött egy SMS a bankomtól, a fizetésem duplája érkezett a számlámra, újévi jutalom. Jó erre ébredni. J Az elmúlt 3 hónapban mindig kaptunk valami plusz pénzt. Ennek természetesen nagyon örülök. Ilyenkor sem tudok félretenni belőle, inkább megveszem azokat a dolgokat, amikre máskor nincs lehetőség. Most pl. egy farmer és egy szövetnadrág kellene, meg végre új fehérneműk, mert még a gyerekkoromból megmaradt bugyikat hordom, a melltartóim pedig elnyúltak, réges rég le kellett volna cserélni őket.
11 órára bementem a céghez, koccintás az Újévre, meg ilyenek. Főnököm formában volt, elpanaszolta, hogy a héten még nem ivott kávét, mert nem vagyok bent. Lenyelve a megjegyzéseimet nekiálltam kávét főzni, de mire elkészült, már a fogadásra összegyűlt kollegák tömege közepén ült. A kávéval végiglavíroztam előttük, majd a kezébe adtam. A munkatársaim hangos megjegyzésekkel kísérték mindezt, hogy lám, még ilyenkor is kiszolgáltatja magát. Remek alkalom volt ez arra, hogy mindenki láthassa, milyen is ő.
Utána elmentem “csízni”.
Dris nélkül telt a délelőtt, és bár rá is sokat gondoltam, Béla járt folyamatosan az eszembe. Mindig előttem van az arca, olyan kedves a mosolya, hogy nem nehéz felidézni. Elábrándoztam hazafelé jövet, hogy milyen lenne vele – minden. Aztán lehet, hogy egészen más…
Délután Dris eljött velem nadrágot vásárolni. Ilyenkor dumálunk, mindenféléről. Tulajdonképpen mindig dumálunk, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Legalábbis eddig ezt hittem, és ő is ezt mondta. De most ott, a Mammut közepén egyszer csak olyat mondott, amitől összeomlott bennem egy fél világ. Szerinte én nagyon gyakran ellentmondást nem tűrően jelentek ki dolgokat, és a kapcsolatunk alatt elnyomtam őt. Amikor ezt kimondta, a La Halle megszűnés előtti 70 %-osan leértékelt göncei között állva, földbe gyökerezett a lábam. Komoly küzdelmet vívtam a feltörni akaró könnyeimmel. Kértem, hogy pontosítsa, mire gondol, mondjon példát, de egyet sem tudott. Ez a halálom. Akkor hogy jöjjek rá, hogy igaza van-e, és hogy min kell változtatnom? Látva összeomlásomat azt mondta, igazából kezdettől fogva érzi, hogy okosabb vagyok nála, és ezt érti elnyomás alatt. Hát, erre nem tudtam mást mondani, mint hogy “bocs, nem tudok butább lenni, mint amilyen vagyok, főleg nem 4 évre visszamenőleg”.
Vettem egy piszok jó farmert. Többe került, mint amennyit szántam rá, de jól esett a lelkemnek. Csini.