- szerkesztés alatt -

Antibaby naplója 2004-2013

Antibaby naplója 2004-2013

Lelki tavasz

2013. január 23. - Antibaby

Úgy érzem, a mai nap fordulópont. Mintha elkezdődött volna a lelki tavaszodásom. Mintha lekerült volna rólam egy nagy adag teher és felelősség. Mintha újra magamra találnék.

Egész nap ezt éreztem, de estére megfejelte mindezt, hogy újra elkezdtem pszichológushoz járni. Ezúttal más fajtához, mint eddig. Egyrészt az illető terapeutát már egy ideje ismerem, még ha nem is vagyunk szoros barátok, másrészt ő spirituális vonalon is nagyon sokat tud segíteni, egészen modern és komplex tudással rendelkezik.

A pszichológustól kilépve megszólított egy hajléktalan, hogy cigit vagy pénzt kérjen, de még mielőtt mondhattam volna, hogy egyiket sem adok, megállt és azt mondta: "Ez a mosoly elég nekem mára. Ritka az ilyen. Nem kérek egy fillért sem." A mosoly az arcomon ettől még szélesebb lett, és úgy ballagtam haza a sötétben, mintha felettem száz ágra sütne a nap.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby2004-2013.blog.hu/api/trackback/id/tr396825087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

momo 2013.01.24. 12:57:31

Pedig a brit tudósok szerint tegnap volt a legdepressziósabb nap. Egyébként én is úgy éreztem, hogy a levegőben bizakodás van, jó sokan is voltak az aerobikon.

26323 2013.01.25. 12:38:14

Valami volt szerdán a levegőben, pont ugyanezt éreztem én is aznap, meg azóta. (Mondjuk ehhez azt kell tudni, hogy aznap van a szülinapom. Tavaly kb. a szülinapom után kezdődött egy megzuhanásom, hogy én ennyi idős koromra nem itt akartam tartani az életben, nem ezt akartam, kifolyik a kezem közül az élet... ez nyárra egy elég durva összeomlásba torkollott, majd a család és 1-2 barát elzavartak pszichológushoz, azóta meg nagyon lassan kecmeregtem ki az egészből. Kb. úgy, hogy mostanra ismét képes voltam ellátni a dolgaimat rendesen, meg úgy éltem, mint egy normális ember, csak sok örömöm nem volt benne. Ezen gondolkoztam szerda reggel a buszon, amikor belém hasított egy teljesen alapvető felismerés, amit nyilván nem is ért az, aki nem ment át hasonlón. Az, hogy ezt az egy évet már nem adja nekem vissza senki, és semmi értelme erre pazarolni a következőt is. Ugyan még csak 2 nap és egy pici telt el a felismerés óta, de azóta minden ismerősöm, kollégám, még a pasim is azt kérdezgeti, hogy mi történt velem, mert teljesen más vagyok, mint szoktam, kivirultam, stb. Remélem így marad. :) - bocs, hogy idespammeltem ezt, mióta nincs blogom, sajna sokszor bennem maradnak ilyesmik, de most annyira ugyanazt írtad, amit én is érzek, hogy kiszaladt)

816 2013.01.25. 13:18:48

hát ezt nem hiszem el, nálam ugyanez volt, úgyhogy tényleg volt valami a levegőben :D és még pont eszembe is jutott, hogy a legdepressziósabb napon...

2582 2013.01.25. 15:40:22

morri: Semmi gond, sőt! Örülök, hogy jobban vagy már. ac: Hm, amúgy nem január 23-án kezdődött az Aranykor? :)))

vera 2013.01.26. 10:43:13

Haha, nekem is!!! Es meg azt hittem, a jogaoratol volt... ez nagyon komoly :)
süti beállítások módosítása