Úgy érzem, a mai nap fordulópont. Mintha elkezdődött volna a lelki tavaszodásom. Mintha lekerült volna rólam egy nagy adag teher és felelősség. Mintha újra magamra találnék.

Egész nap ezt éreztem, de estére megfejelte mindezt, hogy újra elkezdtem pszichológushoz járni. Ezúttal más fajtához, mint eddig. Egyrészt az illető terapeutát már egy ideje ismerem, még ha nem is vagyunk szoros barátok, másrészt ő spirituális vonalon is nagyon sokat tud segíteni, egészen modern és komplex tudással rendelkezik.

A pszichológustól kilépve megszólított egy hajléktalan, hogy cigit vagy pénzt kérjen, de még mielőtt mondhattam volna, hogy egyiket sem adok, megállt és azt mondta: "Ez a mosoly elég nekem mára. Ritka az ilyen. Nem kérek egy fillért sem." A mosoly az arcomon ettől még szélesebb lett, és úgy ballagtam haza a sötétben, mintha felettem száz ágra sütne a nap.