Újévi fogadalom: bármilyen pénzt (fizetés, jutalom, ajándék stb.) kapok, 10 %-át félreteszem. Vagyis, gyűjtögetni fogok. Kell egy cél is, különben hajlamos lennék két hét múlva értelmetlennek nyilvánítani a nélkülözést. Úgyhogy a szeptemberben induló lakberendező-iskolát célzom meg. Évek óta vágyom erre, de anyagilag sosem álltam úgy, és kicsit beszari is voltam, vagyok. Félek, hogy leégek, nem leszek olyan jó, mint a többiek. Önbizalomhiány? Vagy reális önkép? Vágyom digitális fényképezőgépre is, Dris apukájáét használtam korábban, minden napomat dokumentáltam fotók formájában, aztán szétküldtem az ismerőseimnek. Ez is valamiféle napló. Többeknek tetszett az ötlet, és reklamáltak, amikor aztán abbahagytam. Szeretnék egy laptopot is, valamikor januárban Dris elviszi a számítógépét, új lakásba költözik, ahol már tudja használni. És még ezernyi apró dologra lenne szükségem.
Anyu felhívott éjfél után. Nem ment el a buliba, és teljesen józan volt, tehát otthon sem ivott bánatában. Simán az első hangból megállapítom, kifejlődtek már érzékeim az elmúlt években. Egy ilyen alkalom még nem ok a bizakodásra, de azért kellemes csalódásnak remek.
Hajnali 6-ig chat-eltem egy fiúval, akinek nem volt valami jó kedve, mert nemrégiben halt meg az apukája, akit Szilveszternek hívtak, és a barátja is. Elmentek inni, bevodkáztak, aztán kedvük támadt falat mászni a közeli hegyekbe. A srác leesett, és meghalt. Nyomasztó történet.
Délután 3 órakor ébredtem. Már majdnem sötét volt kint az utcán. Iszonyú fura érzés, hogy ma nem volt nekem nappal és világosság. Dris visszaért az egri bulijából, szidta magát, hogy elment. Ő most jött rá arra, amire én már rég, vagyis hogy mindenki hülye. Persze nem gondolom ezt komolyan, de időnként nagyon nehezen tolerálok bárkit is magam körül. Elmentünk abba a szuper olasz étterembe, ahol a múltkor is voltunk.