Béla jött, de szinte azonnal kezdődött az óra. Alig bökött oda 1-2 szót. Kedves volt, mosolygott, ő kezdte a kommunikációt, de akkor is nagyon csalódottnak éreztem magam. Piszkosul elegem van ebből. Amikor legközelebb jön, és azt kérdezi, miért nem megyek már haza, megmarkolom a gallérját, és a képébe üvöltöm, hogy “rád vártam, mert látni akartalak pár percre, de lehet, hogy nem volt értelme”.
Miután hazaértem, gesztenyés-csokis sütibe fojtottam bánatom.