Mivel Rien nagyon bíztatott, hogy semmit ne halogassak, amihez kedvem van, mert nem lesz jobb alkalom, gondoltam egy nagyot: megmutatom Bélának a lakásomat. Illatosan, frissen borotválva, és egy szál virággal a kezében jött. Most először voltak külső jelei is annak, hogy készült. Meg is dícsértem miatta, fülig pirult. Alapjáraton fel lennék háborodva, hogy valaki randik sorozatára jön el borostásan, de Bélánál ez máshogy van. Egyrészt nem smirglire, hanem pihés kiscsibére hasonlít arcszőrösen, másrészt van benne egy olyan szégyenlősség, amit nagyon is megértek, mert tinikoromban én is ugyanilyet éreztem. Amikor kaptam egy új ruhát, mindig stressz volt az első napom benne, ma már nehéz megmagyaráznom, hogy miért, de talán azt hittem, hogy összesúgnak a hátam mögött, hogy "mit vág ez itt fel az új pulóverével". Azt hiszem, Béla is az a típus, aki inkább semmit nem változtat magán, csak nehogy tetten érjék, hogy készült az alkalomra, és fontos neki.
Próbáltam késleltetni az eseményeket, de mindketten tudtuk, hogy ma hancúr lesz. Lett is. Finom, puha, gyengéd. És némi bénázás. De érzem, hogy jó lesz. A sokadik órás csókolózás és simogatás után, amikor már elzsibbadt minden porcikám, elráncigáltam moziba. Majdnem elaludtunk a pénztárnál állva, annyira ki voltunk merülve, de a film (A belső tenger) érdekes, emberi, jó ritmusú volt. Naná, hiszen spanyol.
Mozi után még néhány órás erotika következett, hajnali negyed 3-ig tudok visszaemlékezni az eseményekre. Hogy utána elaludtam-e, vagy csak nem néztem az órára, az homályba merül.