Nincs kedvem írni se. Ez nagyon ritkán fordult elő eddigi életem során. De most lehangolt vagyok, sok a munkám, és a legnagyobb örömöm az, hogy van valaki, aki alig várja, hogy megdughasson. Ezt jól elcsesztem. Bánatomban visszaszokom a kólára, pedig már milyen hosszú időt kibírtam nélküle.
Zsuzska mondott tegnap egy érdekeset. (Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe...) Minden héten van egy közös órácskánk, amikor beülünk egy teára, és angolul beszélgetünk azokról a témákról, amiket amúgy is megvitatnánk. Ezt hívják úgy, hogy kellemest a hasznossal. A mostani téma a nemzeti ünnepek körül forgott, s Zsuzska azt mondta, érdekes, hogy pl. március 15-ét, ami ugye a szabadság (szólás+sajtó) ünnepe lenne, sokkal inkább "kisajátítják" a konzervatív és a szabadságot leginkább korlátozó irányzatok, holott lényegét tekintve a liberális eszmékre kellene ilyenkor helyezni a hangsúlyt. És mi van a valóságban? Szélső jobboldali politikai tömörülések úgy érzik, ez az ünnep kizárólag róluk szól, senki másról, s a szólásszabadságért folytatott harc évfordulóján nem engedik szóhoz jutni azt, aki mást gondol, mint ők.
Tegnap éjjel ismét Lakner Zoltánnal szenderedtem álomba. Nagyon érdekes volt a műsor, gondolatébresztő. De ahhoz sincs most kedvem, hogy ezt részletesebben kifejtsem.