Pénteken majd' megszakadtam, annyi meló volt, de legalább ma itthon maradhattam, a szombati munkanap dacára. Volt azért ebben egy kis szándékosság, nem csak így alakult. Egyszerűen nem akartam Bélát hajnalban kitessékelni a lakásból. Nem jött volna ki jól. Így legalább egész délelőtt lustálkodhattunk. Bár nem volt túl jó a hangulat, valahogy nem voltunk annyira egymásra hangolódva. Miután hazament, Zsuzskával beültünk egy kávézóba, megvitatni az élet dolgait. Gondolatébresztőnek használ engem rendszeresen, és ez jól esik. Ő mostanság egy szakember segítségével próbálja kiismerni lelkének legmélyebb bugyrait, jelen esetben azt, hogy miért nem bízik az emberekben, s miért nem tud megnyílni nekik úgy, ahogy azok teszik vele. Én, mint hivatásos nyitott könyv, mondjam el, mi a kulcs. Persze én nem tudtam, mi a titok nyitja, sőt, szerintem nincs is titok. Egyszerűen én bármiről bárkivel bármikor szívesen beszélgetek. Na, ez azért nincs teljesen így, de tény, hogy nem léteznek tabutémák, és nem érzem, hogy bizonyos dolgokról nem kellene beszélnem másoknak. Ilyen vagyok, és kész. Ő meg olyan. Erről beszélgettünk. Cserébe próbálta megfejteni nekem Bélát. Láttam rajta, hogy komolyan gondolkodik, mit lehetne tenni. Amikor elváltunk, úgy éreztem, közelebb jutottam a megoldáshoz, de a végsőt magamban kell megtalálni.