Elmaradt a világvége, és ez nem csak azt jelenti, hogy mégis kellett karácsonyi ajándékokat vásárolni, hanem azt is, hogy hirtelen létjogosultságot nyert egy kis évértékelés összeírása.

Most sem lesznek újévi fogadalmaim, viszont le kell írnom, hogy 2012 sokkal jobb volt, mint 2011, bár azt nem volt nehéz felülmúlnia. A 2012-es év új élethelyzetet hozott azzal, hogy kiléptem a családi vállalkozásból és elmentem máshova dolgozni. Az a már-már egészen kiegyensúlyozott nő pedig, akinek ennél a váltásnál megéltem magamat, 4-5 hónappal később egy feszült, sírdogáló, kilátástalan helyzetbe került siránkává változott. A megoldás keresése meghatározta az őszi napjaimat, de közben nem tudtam nem észrevenni, micsoda emberekkel ismerkedem meg, sokszor pont a munkahelyemnek köszönhetően.

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

Ez az idézet Richard Bach Illúziók c. könyvéből származik. Tinédzserkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Ez a kis aforizma pedig azóta többször is eszembe jutott, de mostanában különösen érvényesnek érzem az életemre. Mert, ha időnként nem is úgy történnek a dolgok, ahogy számomra szép és jó és komfortos lenne, azért arra mindig jók, hogy közelebb kerüljek a képhez: ki/mi is vagyok valójában, és ki/mi az, ami nem vagyok.

Ha érezhetem úgy, hogy (pl. a terápiám és az önismereti fejlődésem során) sok kihívással megküzdöttem már, akkor most hozzáteszem, hogy újra egy fontos ponthoz érkeztem, és fel van adva a lecke, hogy mit kezdek vele.

Nos, erről szólt az én 2012-őm, hogy ide eljussak. És erről fog szólni a 2013-mam eleje, hogy ezzel kezdeni tudjak valamit. Meg még mással, de azt nem árulom most el, mert valami titkom nekem is kell, hogy maradjon!