Riennel töltöttem a délutánt. Mostanában olyan gyakran szakít rám időt, hogy teljesen meg vagyok hatódva. Órákig dumáltunk mindenféléről, persze elsősorban pasikról, és hibáikról, de a szexről is egyre nyíltabban tudunk beszélni. Míg Zsuzska arra bíztat, próbáljam Béla lelki gátjait megérteni és felszabadítási tervet kidolgozni, addig Rien szerint nem kell erőltetni, hagyjam a csudába, majd jön a következő fiú. Jól megkavarnak ezek a vélemények, de biztos, hogy mélyen bele kell ásnom magam a témába, hogy jó döntést hozhassak. Egyelőre úgy határoztam, hogy küzdök még. Mert látok még esélyt a közös, szép jövőre. A Bélától érkezett SMS is engem igazolt. Azt írta, ugyan csak hétfőre beszéltük meg az újabb randit, de ő inkább eljönne vasárnap este megnézni, hogyan fáklyázom. Dris ezen megsértődött, nem akar már találkozni vele, nem akarja látni, ahogy mi együtt... Úgyhogy bejelentette, hogy nem jön. Szarul éreztem magam, nem jutott eszembe egyetlen olyan megoldás sem, ami jó lenne. Bélától ez nagy gesztus, eddig sosem érdeklődött a dolgaim, a hobbijaim, a szabadidős tevékenységeim iránt, úgyhogy nem akartam lemondani. Dris viszont hónapok óta készült, tavaly is együtt voltunk, már kifizette a fáklyát, és jogosan érezte, hogy kibabráltunk vele.
Az Élő Békejel nagyon jól sikerült. A szervezéssel volt némi problémám, bénáznak a civil szervezetek, rossz döntéseket hoznak és nem tudják eléggé kiharcolni maguknak, amit kellene. De ebbe most nem megyek bele. Építő jellegű kritikámat majd inkább nekik adom elő. Mindenesetre az idei békejel, az ismételt nagy hideg ellenére igazán jól összejött. A helyszíni érdeklődés minden képzeletet felülmúlt, ha jók az értesüléseim, mintegy 800 ember csatlakozott a téren a már előre összeszervezett kb. 1200-as tömeghez. Dris fáklyáját alig 2 perc alatt sikerült eladnom a világ legszebb fiújának. El is határoztam, hogy amint lesz rá keret, veszek egy digitális fényképezőgépet, az ilyen pillanatok megörökítésére. :)
A hangulatom tetőfokán volt, az sem zavart, hogy a szél miatt az arcom, a hajam és a ruhám csupa hamu lett. Az esti híradóban nézve megérte, talán még szebb látvány volt a Hősök tere arra a megközelítőleg egy órára, mint tavaly. Bírom nagyon azokat az arcokat is, akik ilyenkor összegyűlnek. Nyugalom, mosolygás, örömködő zene, és testvériség-feeling lengte be a teret, a sziget-érzés jutott eszembe.
A rendezvény fáklyázós része hamarabb ért véget, mint számítottam, Béla meg később indult el otthonról, úgyhogy végülis lemaradt róla. Megerőltettem magam, és egy kicsit "sakkoztam" vele, ami nagyon rosszul megy, nem vagyok gyakorlott, és nem is akarok az lenni. Mindenesetre, amikor felhívtam, hogy vége a békejelnek, és ő még nincs itt, azt mondta, találkozhatunk nálam, de én inkább a Nyugati teret javasoltam. Jól is tettem, mert így legalább nem punnyadtunk megint az ágyon, hanem egy spontán ötletből kifolyólag moziba mentünk. Fel voltam pörögve a békejel miatt, folyt belőlem a duma, s ettől oldott lett a hangulat. Nevettünk sokat, és a moziban is többször összenéztünk. Hazaérve pedig egy gyertyafényes közös fürdéssel koronáztuk meg a napot, ami szerintem remekül sikerült. http://www.bekejel.net/i/bekejel_2005.jpg
