Befejezve a takarítást, a porszívót visszagyömöszölve a helyére, pisztáciás forró csokit kortyolva, Morcheebát hallgatva egyszer csak rémleni kezdett, hogy Béla lefikázta a porszívómat. Még konkrétabban kinevette. Mert nem egy mai szupercsoda, nem beszél 7 nyelven, de igazán kíváncsi lennék, ha őneki kellene a saját háztartását felturbóznia ennyi pénzből, hogy menne.

Dris hétvégére elutazott rokonaihoz és barátaihoz egy Bács-Kiskun megyei faluba, de már az első este SMS-ezett, hogy nem bírja tovább. Ő ott nőtt fel, mindössze 4 éve lakik Budapesten, de akárhogy hiányoznak neki barátai, a vidéki élettől nagyon távol érzi magát. Valami olyasmit mondott este a telefonba, hogy fél az ottani emberektől. Persze fura ezt hallani, mert ha valahol, hát Budapesten van igazán oka tartani tőlük, de azt mondja, itt legalább van hova menekülni. Hm, ezen elgondolkodtam. Nem nagyon emlékszem a pontos szavakra, amikkel kifejezte magát, de maximálisan át tudtam érezni, amit mondott. Attól tartok, nem tudnám olyan részletekbe menően és érthetően leírni ide, hogy ne sértődjön meg rajta valaki, úgyhogy egyelőre csak ennyi. Majd ha végre hazajön (mert már nagyon hiányzik), akkor alaposabban megvitatjuk ezt a vidék kérdést.
Érdekes, régen én is mennyire vágytam vidékre, akár csak egy kisebb, nyugodtabb ritmusú városba, akár egy erdőszéli kis faházikóba. Aztán amikor Drissel összejöttünk, s összeköltöztünk, fél évig egy Fejér megyei városban laktunk. Akkor ment el a kedvem az egész vidéki élettől. Ez a város a jobbak közül való, mégis élhetetlennek tűnt. Bár szürke szocialista borzalomként van elkönyvelve, gyönyörű, zöld, barátságos hely. Viszont munka, az nincs. Illetve nagynehezen lehet találni, éhbérért. Szórakozási, kultúrálódási lehetőség szintén alig van, pedig kortárs művészeti központ is működik a városban. A napjaink tehát arról szóltak, hogy bár ott béreltünk lakást, hajnalban indultam dolgozni Budapestre, késő este értem haza. A hétköznapok fáradalmai után viszont olyan kikapcsolódásra vágytunk, ami ott nincs, vagy legalábbis nem megfelelő szintű. Ezért hétvégén szintén irány Budapest, mozi, koncert, utcabál, stb. Fél év után adta magát, hogy Budapesten kell laknunk. Azóta rájöttünk, ez az igazi hely számunkra, a nyüzsgő főváros, ahol minden sarkon történik valami, ahol pezseg a kulturális élet. 4 éve nem szidtam a Blaha Lujza tér szürkeségét, a reggeli tömeget, a koszos BKV járatokat, mert rájöttem, hogy szeretem ezt a várost. Úgy, ahogy van. De azért szépítsük! :)