Szándékos volt, hogy nem csináltam hozzászólásra alkalmas részt a receptes blogban, mert úgy gondoltam, az ilyesmihez nincs mit hozzászólni. Erre most e-mailben kapom, amit kell. A real life-ban is megtalálnak sokan efféle támadásokkal, persze olyanok, akik egy fikarcnyit sem tesznek a saját maguk, vagy a környezetük egészségéért, de így e-mailben, ömlesztve érdekes látvány. Hadd fejtsem ki az ezzel kapcsolatos gondolataimat, hadd válaszoljak minden kedves, és kevésbé kedves e-mailre most itt.
19 éve vagyok "lelkileg" vegetáriánus, vagyis azóta tudom, hogy a hús nem nekem való. Akkor 9 éves voltam, és ébredező tudattal láttam, hogyan bánnak jóbarátaimmal, azaz háziállatokkal a rokonaim. Sajnos 9 éves koromban még csak annyit tudtam megtenni, hogy amit a többiek ettek otthon, abból kikotortam a nem kívánatos falatokat. Ez elég egyoldalú táplálkozáshoz vezetett, egészségesnek semmiképpen nem mondható. Akkoriban egyébként, a 80-as évek közepén, nem volt Internet, nem voltak vegetáriánus receptek, és még a tűzhelyet sem értem fel. Az éttermekben úgy néztek arra, aki nem kért húst, mintha valami földönkívüli lenne. Emlékszem, hogy még kamaszként is csak a rántott gomba, rántott sajt duóból lehetett választani. Kb. 5 éve főzök magamra, azóta tudok úgy táplálkozni, ahogy szeretnék.
A vega blogom előszavába (első bejegyzés) kifejtettem nézeteimet (ez egyébként nem az én agyszüleményem), amely szerint vannak olyan vegetáriánusok, akik esznek halat, sőt, néhányan csirkét is. Én csirkét nem. Halat is csak ritkán, egyre kevésbé szeretem, és lehet, hogy viccesen hangzik, de csak olyan formában van hozzá gusztusom, ha nem látom a farkát és a fejét. Szívem szerint én sem fogyasztanék tonhalat sem, ahogy egy levélíró fogalmazott "semmit, amit agyon lehet előtte verni". De vajon nem az a legkárosabb, ha erőszakkal lemondunk olyasmiről, ami egyébként örömet, élvezetet okoz? (Én éppen ezért sosem mondtam senkinek, hogy ne egyen húst, ha egyszer úgy érezte, hogy neki az a mindene.) Nem a gyilkolás az élvezet, a horgászat ugyanolyan undorító, mint a vadászat. De én a konzerv tonhal ízét szeretem. Vagy például a csokit, a tortákat, az üdítőket. De lehet, hogy ahogy ide is lépésenként jutottam el, és mindig élvezet, és nem kínszenvedés volt lemondani egy újabb ételről, talán hamarosan a hal is ki tud maradni az étrendemből. Egyelőre azonban ez is segít abban, hogy ne kelljen vitaminokat szednem, vagy olyan magvakat ennem a különböző anyagok bevitele érdekében, amiket ki nem állhatok.
Egyébként meg nagyon örülök ennek a nyüzsinek, ami itt kialakult. :-)