Pocsék nap ez a mai. Hogy mi a bajom? Sok minden. Fél kezemmel nyálazom a Btk-t, vajon mennyit adnak hirtelen felindulásból elkövetett főnökgyilkosságért. Kitalálta ugyanis egy feladat lehető legbonyolultabb elvégzési módját, és parancsba adja, hogy legyen meg. Kérdezem, hogy konkrétan akkor mit is? Mit kellene csinálnom? Erre válaszként egy se füle, se farka mondatot bök oda, mindenféle logikai összefüggéstől menteset. Felteszek még két kérdést, mert a legkevésbé sem dereng, hogy mit vár most tőlem. Először azt mondja, nem érti a kérdésemet, naná, hiszen az egész feladatot, vagy legalábbis a rám vonatkozó részét nem érti. Aztán, amikor ismét felteszem a kérdést, dühösen annyit mond: meg kell csinálni, és kész. Na de mit? Ez kb. fél órás, egyre ingerültebb párbeszédünk végére sem derült ki. S nem is foghatom a premenstruációs időszakra, mert már többször előfordult hasonló jelenet. Megettem inkább egy csokitojást.
Egyébként meg, ha valakiről meg feltételezzük, hogy téved, legjobb azon nyomban leköcsögözni, biztos, ami biztos.