Ez a nap tényleg aktív volt, egy újabb helyiség szekrényeit sikerült teljesen kipakolni, átválogatni, és visszarendezni, lett egy csomó üres hely. Az aktív meg úgy értendő, hogy aktív, mert voltam bankban is. Végre, majdnem egy hónappal az igénylés után, elkészült az e-bankos csomagom. Mondjuk 2004-03-24-es dátumbélyegző volt rányomva, de nem, nem mertem arra gondolni, hogy már majd' egy hónapja kész van, és amikor múltkor bejöttem érte személyesen, akkor meg sem nézte az ügyfélszolgálatos. Nem gondoltam erre, mert nem akartam dühös lenni, és nem akartam nem bízni a bankomban. A többiben nem bízom, úgyhogy ebben az egyben muszáj. Aztán voltunk Drissel bevásárolni is, megint 5 ezer felett fizettem, ami kezd rosszul esni a lelkemnek. Mondjuk jó sok mindent vettem, olyasmit is, ami nem fogy el egy pillanat alatt. Pl. wc-papír.
Nagyon szép ez a U2-szám, ami most megy a tévében. Bono úgy néz ki a klipben, mintha meleg lenne. Jó régi klip, 1993-as, Stay. Na nem, mintha a többi U2-nóta nem lenne jó. Hihetetlenül fel vannak építve a számok, egyike azoknak, amiket én tökéletes zenének tartok.
Hulla fáradtan rogytam le a gép elé, semmi máshoz nincs energiám, csak hogy írjak. Az agyam talán még nem annyira fáradt, mint a lábam. Úgyhogy mesélek, mondjuk arról, amit már korábban is szerettem volna említeni. Egy párról, akiket egy rádióműsor boronált össze, úgy, hogy az esküvőjük előtt nem találkozhattak. A dolog lényege az volt, hogy összeült egy pszichológusokból álló csapat, akik sok-sok jelentkező lány és fiú közül kiválasztottak 2x8-at. Ez a 8 fiú és 8 lány, külön-külön feladatokat kapott, amelyek végrehajtása során a pszichológus-csapat megfigyelte személyiségüket, de ehhez még hozzáadódott a jelentkezési lap, és néhány személyes interjú is. Tehát hosszú tanulmányozás után ebből a 8-8 fiatalból is kiválasztottak egy lányt és egy fiút, akik szerintük összeillenek. A két kiválasztott fiatal (Greg és Clara - a lány nevében csak 99%-ig vagyok biztos, a neten nem találtam róluk semmit) nagyon boldog volt, hogy őket választották, és elkezdtek készülni a nagy napra. Ám a boldogító igen kimondásáig nem láthatták egymást, nem beszélhettek telefonon, szóval semmilyen formában nem ismerkedhettek meg egymással. Az ötletgazda rádióműsor felváltva készített velük interjút a játék különböző szakaszaiban, ilyenkor hallhatták egymás hangját az éteren keresztül, de semmi több. Clara azt mondta, amikor még 8 fiú volt a képben, már akkor, pusztán a hangja alapján Greghez érzett vonzalmat. Mindketten örömmel és várakozással készültek arra, hogy egy vadidegennel örök hűséget fogadjanak egymásnak. A tévé előtt, a történetükről készült dokumentumfilmet nézve tuti biztos voltam benne, hogy végül megfutamodnak majd, de nem ez történt. Amikor az oltár elé kísérték őket, és megpillantották egymást, mindketten azt mondták, hogy épp olyan a másik, amilyenre mindig is vágytak. Összeházasodtak, nászútra mentek, és beköltöztek egy házba, mindent a rádióműsor fizetett egyébként. Megkezdődtek a hétköznapok, és minden jónak tűnt, mindketten azt mondták, hogy bár még csak most ismerkednek, úgy érzik, őket tényleg egymásnak teremtették. A házasság, akármilyen csodálatos tündérmesének is tűnt, végül nem tartott sokáig. Nem emlékszem pontosan, hogy meddig, de elég hamar elváltak. Később azt nyilatkozták, hogy ők valóban egymásnak valók voltak, de épp abban az időszakban, amikor meg kellett volna egymást ismerniük, sokat lenni kettesben, nyugodtan, és kibontakoztatni a szerelmet, miközben felépíteniük is az egész életüket stb., olyan mértékű médiafigyelemnek volt kitéve a kapcsolatuk, amit nem tudtak feldolgozni. Minden csóknál, minden mosolynál vagy könnynél villant egy vaku, vagy mikrofont dugtak az orruk alá. A rádiócsatorna folyamatosan tudósítani akart arról, mikor szeretkeztek először, milyen volt, és milyen gyakran azóta, stb. Úgyhogy végül sikerült szétmarniuk a párt. Ennyi. Szeretem ezt a történetet.