Jobban kell koncentrálnom a blogra, mert majdnem lebuktam. Majdnem elárultam magam. Illetve elárultam. Remélem, senki nem vette észre, de azért én szidtam magam, hogy lehetek ennyire óvatlan.
Ráadásul valaki felismert. Zsuzskával néhány napja arról beszéltünk, hogy ügyesen csinálom, úgy fogalmazok, hogy mindent leírok, mégsem derül ki semmi a munkahelyemről, a lakhelyemről, a személyemről. Erre kiderült, hogy mégis.
Lakat T. Károly, aki legkevésbé sem tekintendő mérvadónak, és aki szeret borzasztóan szentimentális és túlzó lenni, azt mondta az egyik hétvégi társas monológjában, hogy A Nagy Könyv "show" jó volt arra is, hogy kiderüljön, tényleg néznék-e az emberek a valódi kultúrális értékeket a televízióban, vagyis majd most jól megtudjuk a nézettségi mutatókból, hogy bunkó-e a magyar, boxot, énekelgetést, vagy igazi kultúrát nézett-e szombat este. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy én is azok közé tartozom, akik (a szórakoztató műsorok mellett!) szívesen néznének igazi kultúrát is. De, akárhogy is érdekel A Nagy Könyv lista, a szavazás, szombat esti programként inkább tartom kultúrális élménynek az "énekelgetést" a kereskedelmi csatornán, mint egy olyan műsort, ahol pólókra könyvcímeket írtak fel, és néha elmondják, hogy hű, mindjárt kiesik az Állatfarm. Attól szerintem ez az sms-en szavazós show nem lett kultúrális élmény, hogy nem Leó vagy Indián számát kellett hívni, hanem regények címeit kiabálták be sorra. Megígérem, ha egyszer valóban lesz jó kultúrális műsor főidőben, akkor azt fogom választani. Addig meg ajánlom a péntek késő este látható Gang-ot, mert szerintem jelenleg ez a best.