Csütörtök
van, s Béla megjelent egy órával a szokásos időpont előtt.
Megrendelésre, mert nincs főnök, munkaidőben tanulnak az egerek.
Bélának a verőfényes tavasz barnára sütötte a magashomlokát. Amikor
megérkezett, úgy csinált, mint aki a Saharába lépett be, jéghideg
vízért nyüszített, és kétségbeesetten nyomkodta a légkondi gombjait, de
az a fránya gép nem akart beindulni. Aztán dumáltunk, illetve ő dumált.
Piros volt az arca. Biztos a sivatagi hőségtől.
