Ma
nagyon sok a munka. Levegőt venni és néhány deci vizet kortyolni is
csak féllábon sikerült ezidáig. Eluralkodott a pánik az osztályon,
mindenki minden melót velem akar megcsináltatni, és olyan
megjegyzéseket fűznek hozzá, mintha az áthelyezésem után nem is
lenne élet. Egyik kolleganőm idehordta az asztalomra az elmúlt év
papírtermését, mondván: "Spirálozni kellene, amíg még itt vagy."
Örömmel bespirálozom, de azért megjegyeztem, hogy az utódom is tudja
használni ezt a felettébb bonyolult technikát.
Világmegváltó gondolataim vannak, de mind közül a legvilágmegváltóbb az, hogy össze kellene hozni anyukámnak egy értelmes társaságot. Nem akarom elhinni, hogy egy 50-es nőnek, ha nem dolgozik, nincs férje és a gyerekei már felnőttek, ne lehessen kulturált társasága. Nem kocsmázásra vagy otthoni sörözésre gondolok, hanem sétákra, kávéházi beszélgetésekre, közös kiállítás-látogatásokra hasonló korú, intelligens emberekkel, akik szintén egyedül vannak. Mit lehet tenni?
Világmegváltó gondolataim vannak, de mind közül a legvilágmegváltóbb az, hogy össze kellene hozni anyukámnak egy értelmes társaságot. Nem akarom elhinni, hogy egy 50-es nőnek, ha nem dolgozik, nincs férje és a gyerekei már felnőttek, ne lehessen kulturált társasága. Nem kocsmázásra vagy otthoni sörözésre gondolok, hanem sétákra, kávéházi beszélgetésekre, közös kiállítás-látogatásokra hasonló korú, intelligens emberekkel, akik szintén egyedül vannak. Mit lehet tenni?
