A mai nap nagyon jól indult. Nem tudom, átjött-e eddig, de hétvégén nem szoktam korán kelni. Dél előtt meg általában ki se dugom az orrom otthonról. Most viszont valami fura történt. Csak fél 2-kor aludtam el, de már 7:50-kor felébredtem, teljesen magamtól. Már önmagában ez is rendkívüli esemény, de aztán olyat tettem, amit még soha. Mivel Dris nem aludt ma velem, egyedül mentem a kávézóba, ami kongott az ürességtől, így még sosem láttam. Aztán felmerült bennem, milyen klassz lenne ezt a szép napot bioláriummal kezdeni, s közben nem is gondoltam rá, hgoy ilyen korán még nincs nyitva semmi. A Mammut először árasztotta felém ezt a hangulatot, amit ma. Sehol senki, 1-2 takarító kirakatüveget pucolt, s a szökőkút fülsüketítően zajosnak tűnt a nagy csendben. Aztán átsétáltam a piacra, ami pedig épp az ellenkezője, fél 1 körül szokott csendesebb lenni, most meg, korán reggel egy tűt nem lehetett volna leejteni. Kígyózó sorok mindenhol, sosem fogom megérteni, miért kell ezt csinálni, sok ismerősöm azt hiszi, csak reggel van nyitva a piac, pedig simán lehet még 1, fél 2 felé is vásárolni, és az sem igaz, hogy addigra már csak a csúnya zöldségek maradnak meg. Ilyen tumultusban lehetetlenségnek éreztem, hogy megkívánjam bármelyik zöldséget, vagy megfogdossam, megszagoljam, végig gondoljam, mit is lehetne abból a szép karfiolból csinálni... Egyébként egyedül menni a piacra kész életveszély, az árusok nagy része pasi, általában nem a kulturáltabb fajtából, bár általánosítani nem szabad, mert van jó néhány kivétel is. Lényeg az, hogy a melleimhez beszél, velük üzletel. Ezt még nem sikerült megszoknom, pedig egy ideje már lány/nő vagyok.
Ez pedig tetszik, narancspanninál találtam.