Anyu nem egy félős nő, de egyik este megállt benne az ütő, amikor a sötét szobája ajtajához lépve fejmagasságban meglátott egy világító szempárt. Félénken kérdezte, ki van ott, de nem jött válasz, csak világított fenyegetően a két szem. Szerintem jobban be volt tojva, mint ahogy később mesélte, de végül is lassan, óvatosan elért a kapcsolóig, s felkapcsolta a villanyt. A szomszéd egy napja eltűnt perzsamacskája pedig ott ücsörgött békésen Anyu foteljének háttámláján. Mit ne mondjak, én is bármi másra gondoltam volna, csak erre nem.