Van egy pasi, 49 éves, aki tök szerelmes volt belém (talán még ma is az). Eleinte jó barátok voltunk, sok közös témát találtunk, gyakran beszélgettünk, aztán már egyre jobban idegesített a nyomulása, meg a dolgai. Egyszer el akart cserélni Drissel az autójára, de Dris nem adott. :) Végül majdnem teljesen megszakítottam vele a kapcsolatot. Ma összefutottunk, és a pasi egy kakaózás keretében elmesélte, hogyan csalja meg a feleségét, akivel állítólag semmi baj, szeretik egymást, meg minden, de 30 év házasság után vágyik valami másra, új érzelmekre, arra, hogy valaki vonzódjon hozzá, és hogy valakihez ő is vonzódhasson. Teljesen megérthető, és mégis annyira szomorú.
A története úgy kezdődött, hogy hónapokig tartó levelezés után szintén hónapig tartó baráti találkákat szervezett egy nővel, aki nem is volt az esete, meg nem is független, meg nem is szerettek egymásba, viszont a közös kiállításnézések illetve sétálások annyira jól sikerültek, hogy már nem tudtak róla lemondani. Ahogy telt az idő, a pasi többet szeretett volna, a nőnek viszont egyre gyakran lett nyűgös napja, hete, amikor még a találkozás gondolata is riasztotta. Végül a férfi megunta ezt a se ilyen, se olyan kapcsolatot, s írt egy levelet, amelyben hosszan részletezte, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, nem látja a célt, s ezért jobb, ha inkább nem találkoznak többet. A nő valószínűleg megijedt, hogy elveszíti ezt a kapcsolatot, és támadásba lendült. Szexi üzeneteket kezdett küldözgetni, amelyek hatására elmentek egy közös hétvégére Prágába, miközben a párjaikat otthon hagyták valami ügyes indokkal. Egy prágai kávézó teraszán úgy turbékoltak, akár a tinédzserek, s csak poén szinten elkezdtek arról beszélgetni, milyen érzés, ha az embernek ágyba viszi a szobapincér a reggelit.

Amikor visszatértek Budapestre, egy hétig nem találkoztak, majd szombat reggel a férfi gondolt egy nagyot. Tudta, hogy aznap a nő egyedül ébred a lakásában, úgyhogy reggel fél hétkor elkészítette a reggelit, főzött teát, termoszba tette, készített szendvicset, hozzácsapott egy csokit, egy szál virágot, gyertyát, tányért, poharat, szalvétát, meg egy tálcát, s elindult a nő lakására. A családja közben aludt, és úgy tudták, hogy a szokásos reggeli margitszigeti futására ment. Alibiből vitte az edzőcuccát is, beült a kocsiba, és irány a város másik vége, ahol a nő lakik. A folyosón összeállította a reggelit, és a tálcával karján becsöngetett. A nő nem örült annyira a korai ébresztőnek, csak néhányat kortyolt a teából, viszont utána vad szeretkezés következett. Azóta „rendeződött” a kapcsolatuk, már nem hisztis a nő, nem akar szakítani a férfi, hetente többször összejárnak, és remek a szexuális életük.

Mindezt nem azért meséltem el, hogy kiteregessem a barátaim intim dolgait, ezért kicsit meg is változtattam a sztorit, hogy ne lehessen felismerni, és nem is azért írtam le, hogy bárkit bátorítsak hasonló tettekre. Magam sem tudom, hogyan értékeljem a hallottakat. Megtisztelő, hogy épp nekem meséli el, s közben az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert sosem öröm, ha csalásról, hazugságról hallok, s nevet, mert ez a történet is azt bizonyítja, vannak még romantikus férfiak a világon.