A köztársasági elnök megválasztásáról eleinte nem volt kedvem írni, nem tartanám jónak, ha politikai szidkozódás kezdődne a blogomban. Jövőre választások lesznek, s ahogy halad az idő, egyre feszültebb a közhangulat, s a választások előtti hetekben önkéntelenül is átragad rám valamennyi abból az idegbajból, ami a jobb és baloldal között van, és amire politikusaink jó alaposan rá is játszanak. Ha valaki követi az életem eseményeit és a gondolkodásomra is odafigyel egy picit, sejtheti, milyen nézeteket vallok. Bár saját magamat is nehezen tudom valamely párt politikájához kapcsolni, azért a szavazáskor egyértelmű, hova tegyem az X-et. Na, de nem térek el a témától. A köztársasági elnök kiválasztatott, Sólyom László személyében. És én felsóhajtottam. Mert úgy gondolom, ő egy független ember, még ha a jobb oldal támogatta szavazataival, akkor is. S ez jó az országnak. Túl sokat nem tudok róla, de a héten láttam vele 1-2 interjút a tévében, és már azok alapján is sokkal szimpatikusabb volt Szili Katalinnál. Ebből azonban senki ne vonjon le messzemenő következtetéseket. :) A jelenlegi köztársasági elnök választás sok-sok tapasztalattal ruházhatja fel a magyar politikai élet szereplőit, ha van merszük és eszük elgondolkodni rajta, mi miért történt. Ahogy láttam a meglepődést az egyik párt képviselői arcán, valószínűleg máshogy jár az agyuk, mint nekem. Őket tényleg meglepetésként érte, hogy Szili nem nyert? Végig azt vártam, hogy a harmadik forduló előtt előrántanak a szupertitkos puttonyukból egy mindent megoldó B tervet. Erre semmi. Na de nem politizálok itt, csak még annyit teszek hozzá, hogy egyik szemem sír, másik nevet, mert megint az egymás lebunkózásáról, lehazugozásáról, a feljelentgetésekről szólt az egész ügy, megint nem bírtak a felek egymással összedolgozni, és a nép érdekében közös nevezőre jutni, de közben kicsit örülök, hogy az eddigi fehér-fekete helyzet oldódni látszik. Ezen azt értem, hogy eddig a pártok nem tettek mást, csak juszt is az ellenkezőjét mondták, mint amit a másik oldal. Persze voltak kivételek, de most nem azokról szeretnék szólni. Az elmúlt 1-2 évben viszont a kis pártok (mindkét oldalon) is bekeményítettek, igenis érzékeltetni akarják, hogy nem azonosak a velük egy oldalon elhelyezkedő nagy pártokkal, és van önálló véleményük a fontos kérdésekben, amelyet nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Ez nyilván szokatlan a nagy pártok számára, s most még elvéreztek az új szituban, de hamarosan rá kell jönniük, hogy nem elég kész tények elé állítani a kis pártokat, mert azok nem fognak birka módjára megszavazni nekik mindent, az együttműködés nem ezt jelenti, hanem azt, hogy meghallgatjuk és figyelembe vesszük az ő véleményüket is, tárgyalunk, egyeztetünk velük, s közös döntések megszületése után visszük az adott oldal véleményét a parlament elé.