Amikor a fű elpusztult, némi űr keletkezett a szobánk designjában. A minap megpillantottam ezt a zselés, megvilágítható hangyáriumot, s azonnal beleszerettem. Van olyan is, amikor egy nagy akváriumszerű izében agyagos földbe telepítik eme aprócska csodalényeket, és tévé helyett azt nézik esténként a megszállottak, a legújabb dili viszont ez a zselés cucc. Úgy fejlesztették ki, hogy a "talaj" egyben kaja is, amúgy meg átlátszó, és mivel alulról meg lehet világítani, rendkívül látványos. Bírom a hangyákat (a nevüket is felvettem, hehe), klassz lehet figyelni, ahogy fejlődnek, harcolnak, vadásznak, szerelmeskednek, építkeznek, és így tovább. Elméletileg a hangyárium lehetőséget nyújt erre, és tényleg nagyon tetszetős a külleme, ám mégsem lesz ilyenem, mert szívem szakadna meg értük, hogy míg ők tök komolyan veszik az életüket, igazából csak egy dekorációk az íróasztalomon, egy mesterséges világ, egy hangyabörtön. Majd ha feltalálják a totál valósághű műhangyákat, akkor talán veszek egy ilyet. Addig csak a képeket nézegetem.