Drissel ellibbentünk a fodrászhoz, és annyira jól sikerült a projekt, hogy ihnye. Kimondottan jóképű, jó humorú, intelligensnek tűnő és kedves fodrászfiúról kiderült, hogy már-már a férfiakra való áttérésen gondolkodik, annyira rosszul áll a helyzet a lányokkal. Igazán megmenthetné valaki szegénykét. Dris haja is, de az enyém még annál is jobban tetszik. Csak azt nem tudom, hogy fogok ezzel a nap 24 órájában együtt élni, eléggé a szemembe lóg, ami egy irodai munka esetében meglehetősen zavaró tud lenni, ugyanakkor félretűzve meg oda a koncepció... Az új frizurámmal, és a kb. 1 hetes napszemcsimmel végiglejtettem az Andrássy úton, s kb. 10 percig úgy éreztem magam, mint valami nagyvilági nő, aki juszt is azt csinálja, amihez kedve van. Furcsa érzés, hogy elvileg egész jól élünk, de jobban belegondolva semmink nincs, saját lakás projekt például esélytelen, autó dettó, de az idei nyaralás is kérdéses még. Az "elvileg egész jól élünk" főleg a havi bevételünk ismeretében fura, mivel az kimondottan alacsony, aztán mégis valami csoda folytán olyasmikre tudunk költeni, mint rendszeres kávéházazás, éttermezés, mesterfodrász, ruha, menő napszemüveg... és amikor hazaértem, megláttam az asztalon a Jamiroquai vadi új, tegnap megjelent CD-jét, Dris megvette. Ha bírom szemlecsukódás nélkül, akkor berakok 1-2 nótát a blográdióba az albumról. A cucc egyébként 3.990,- Ft volt (kicsit több, mint a fejem egyik oldalán a hajvágás), ezt csak a képbenlét kedvéért említem. :) S legalább azért megérte beszerezni, mert a szövegfüzetben található képekből látható, hogy Jay Kay valóban felszedett néhány kilót, tehát nem véletlen, hogy a Gumball-on alig ismertünk rá. Az albumról nyilván mást érdemes majd megemlíteni, nem Jay Kay kilóit, de egyelőre a második számnál járok, szóval türelem. Eddig jó.