Van meló dögivel. De élvezem, nagyon színes a paletta, mindenféle összetett dolgokat kell csinálnom, és még az agyamra is szükség van, amit (munka tekintetében) az elmúlt 3-4 évben falnak kényszerültem támasztani. Az új munkakör, és kiegészítő feladatai mellett el kell sajátítanom egy csomó helyi szokást is. Például meglepett, hgoy ha én azt mondam valakinek a folyosón, hogy "XY le sem szarja az ügyünket", akkor ő ugyanezekkel a szavakkal adja ezt tovább XY-nak. Vigyáznom kell, hogyan fogalmazok.
Tegnap elsiklottam azon tény felett, hogy Jimmy Sommerville, gyerekkorom nagy kedvence, aki még ma is abszolút hallgatható zenét csinált, ugyanúgy öregszik, mint bárki más. Vagyis tegnap ünnepelte 44. születésnapját. Nagyjából ő volt az első meleg sztár, akire felfigyeltem, bár lehet,hogy Boy George két nappal megelőzte. :) Szóval úgyis rég foglalkoztam itt rajongásom tárgyaival, a melegekkel, Jimmy Sommerville pedig nem rossz apropó, úgyhogy ő lesz a mai dekoráció.

Érthetetlen, de ma is, tegnap is kirobbanóan jó volt a kedvem, míg előtte néhány napig a bőgés határán álltam, ha csak hozzám szólt valaki. Most viszont mindent pozitívumként fogok fel, s még olyan csodák is történnek, amelyekre sosem számítottam volna. Anyu kórházban van (nincs semmi új baja, csak a régihez beállítanak neki egy gyógyszert), 5 napig, az öcsém és a barátnője pedgi elhatározták, hogy csilli-villi lesz a lakás, mire hazaengedik. Ez önmagában ámulatba ejtő, mert öcsikémnek enyhén szólva nem hobbija a takarítás, most mégis azt mondja, hajnali négyig dolgoztak a lakáson, vettek kis terítőket, amivel feldobják egy kicsit a megszokott bútorokat, a kupiszobában egy kisebb konditermet alakítanak ki, és meglepetés vacsival várják haza Anyut. Én meg csak lesek.