Csütörtökön kezdődik a 10. Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztivál. Jó hosszú a név, de azért jó, hogy elkülönítik ezeket a fogalmakat, bár nem értem, a leszbikusok mitől nem melegek, és ha itt nőkre és férfiakra osztják magukat, akkor a biszexuálisokat és a transzneműeket miért nem szelektálják ilyen módon. Na, mindegy, lényeg az, hogy a programot nem találom sehol, pedig jó kis előadások, filmvetítések szoktak lenni. Tavaly egy új jelenséget figyeltem meg az egyik beszélgetős esten, történetesen azt, hogy a diszkrimináltak között is dívik a diszkrimináció, hogy a melegek is simán kiutálnak maguk közül olyanokat, akik a többség vagy az erősek nézetei szerint nem szimpi. Remélem, hogy ezt csak frusztráltságuk miatt tették, és mára lehiggadtak a kedélyek. A mostanában olvasóimmá váltak informálása kedvéért elmondom, hogy meglehetősen együttérző vagyok a meleg társadalommal, úgy szoktam mondani, hogy ha valaki homofób, akkor én a másik véglet, azaz homomán vagyok. Ez lesz a 4. nyár, hogy szolidaritásból részt veszek a fesztivál végén megrendezendő felvonuláson, ami egészen különleges hangulatú hepaj, valamint tavaly a Művész moziban megtartott programok egy részét is meglátogattam. Még nem tudom, idén kivel megyek, Dris ugyanis dolgozik. Rient igyekszem elcsábítani, eddig nem volt nehéz, ha hívtam, elsőre igent mondott. A mai napig emlegeti a két évvel ezelőtti srácot, aki az egyik teherautón táncolt, és valamennyi addig látott heteroszexuális fiúnál vonzóbb volt. Örök poénunk, amit minden hónapban felemlegetünk, hogy a táncos srác kapcsán megkérdeztem, azt vajon hogy nevezik, ha egy hetero lány megkíván egy homo fiút. Erre Rien rávágta: Pechnek.